Kis titok

- Mi t�rt�nt, Yusuke?

A sz�llod�ban vagyunk. Keiko tan�cstalanul n�z Yusuk�re, �s v�rja a v�laszt.

- �����... h�t.. azt �n is szeretn�m tudni!- vakarta a fej�t Yusuke, majd gondolkod�ba esett.

- Mi�ta ismered az a l�nyt? Tal�lkozgatsz vele a h�tunk m�g�ttt?!- fogja m�rgesre Keiko.

- MI, hogy �n?! Felt�telezed, hogy azzal a hossz�k�rm� h�rpi�val tal�lkozgatn�k??

- Na j�, azt az�rt nem!

Keiko megk�nnyebb�lten fels�hajtott. Ebben a pillanatban Botan futott be az ajt�n.

- Ti meg mit �lt�k itt?

- Mi is �r�l�nk neked, Botan!

Botan s�hajtott egy nagyot, majd le�lt Keiko mell�. Megfogta a v�ll�t, �s megk�rdezte:

- Nem f�j semmitek? Mi t�rt�nt?

Yusuke �s Keiko �rtetlen�l n�ztek Botanra.

- Mi�rt s�r�lt�nk volna meg?

- Nem... nincs semmi bajunk!- nyugtatgatta Botant Keiko.- Egy pillanat alatt itt voltunk.

M�r majdnem teljes volt a t�rsas�g. Mindenki meg�rkezett, kiv�ve Kuram�t, �s Hieit.

Ek�zben az erd�ben:

Kurama csak �llt, nem mozdult, n�zve a l�ny h�lt hely�t. Ekkor kirajzol�dott a s�r�b�l egy alak.

- Mi t�rt�nt?

- Csak nem vagy r� k�v�ncsi?- mosolyodott el Kurama

- Ne n�zz �gy, mintha m�g sosem k�rdeztem volna ilyet!- mormogott Hiei, �s �sszefonta a kez�t.

- Semmi k�l�n�s.- v�laszolt egy�rtelm�en Kurama, majd elment Hiei mellett, egyenesen a sz�llod�ba indulva.

- Khm...- n�zett Hiei, �s visszaindult � is. Persze � hamarabb is �rt oda. Mindenki �r�lt, hogy v�gre megj�tt.

- M�r csak Kurama hi�nyzik!- nyugt�zta Yusuke, �s ebben a pillanatban ki j�tt be az ajt�n? Kurama.

- Lass� vagy!- d�rg�lte az orra al� Hiei, de Kurama elengedve a f�le mellett a cs�p�s megjegyz�st, beindult a szob�j�ba.