Az �tvet�s P�r h�t m�lva Misana teljesen fel�p�lt. Igaz, a k�t�s m�g mindig rajta volt, de Misana azt �ll�totta, hogy semmi sz�ks�g r�. -�s most mihez kezdesz?-k�rdezte Yusuke. -Nem tudom. Most m�r nincs mit�l rettegnek, ez�rt ak�r vissza is t�rhetn�k a haz�mba-mondta Misana. -�s akarsz?-�rdekl�d�tt Kurama. -Nem is tudom...ezt m�g meg kell gondolnom. Sz�vesen maradn�k itt, meg vissza is menn�k. -M�g mindig ugyanabban a kis h�zban laksz, amiben gyerekkorodban? -Igen. Nem tudtam megv�lni t�le. -El�g sokat tudtok egym�sr�l-jegyezte meg Hiei. -Ha a gyerekkorodat te is mellette t�lt�tted volna, akkor te se tudn�l r�la kevesebbet-v�laszolt Botan. -Megjegyezn�m, hogy Hiei szerintem sz�vesen t�lt�tte volna el az eg�sz eddigi �let�t vele-s�gta Kurama Botannak. -Van benne valami. -Mir�l folyik a tan�cskoz�s?-k�rdezte Misana. -Semmir�l! -Hmm...����rtem...tudj�tok mit? �gy d�nt�ttem, hogy maradok! Persze, ha nem b�nj�tok! -Dehogy b�njuk! Mindannyian sz�vesen l�tunk!-mondta Yusuke.-�s biztos, hogy Hieinek sem lesz ellen�re, hogy vele szemben fogsz lakni-tette m�g hozz�, vigyorogva. Hiei egy gyilkos pillant�st vetett Yusuke fel�, aki ezt �szre is vette. -Jaj, ki is ment a fejemb�l! Koenm�val van n�mi megbesz�lnival�m. El kell mennem, sajn�lom!-mondta Botan, �s elment. P�r perc eltelt�vel Keiko l�pett be az ajt�n. -Sziasztok! Sz�val itt vagy, Yusuke! Gyere, szeretn�k veled v�ltani p�r sz�t!-mondta, l�tsz�lag m�rgesen. -Mo....most mit k�vettem el??? Keiko megfogta Yusuke csukl�j�t, �s kih�zta a lak�sb�l. -Majd m�g j�v�k!-ki�ltotta m�g gyorsan be a t�bbieknek, majd m�r el is mentek. -Vajon mit csin�lt most Yusuke?-k�rdezte Misana. -Tudtom szerint semmit sem-mondta Kuwabara Kuram�ra n�zve. Kurama valami�rt b�lintott.-Eln�z�st, de nekem is akad egy kis dolgom. Yukin�val tal�lkozom-mondta vigyorogva (�s �lmodozva) Kuwabara. -Akkor m�e �n is elmegyek, ne legyek �tban-mondta egyszer�en Kurama. -�tban?-zengte k�rusban Hiei �s Misana. Mindannyian elmentek. Az ajt�n k�v�l: -Mondd Keiko, mit csin�ltam?-k�rdezte ijedten Yusuke. -Semmit!-mondta mosolyogva Keiko. -Akkor meg? -�sszebesz�lt�nk-jelent meg Kurama. -�sszebesz�ltetek? -Igen. Kuwabara, van n�lad poh�r? -Tettem el p�rat-v�laszolt. -Azokkal meg mit akartok? -Eml�kszel m�g mit csin�ltunk, amikor Misana szinte a hal�l�n volt? Yusuke visszagondolt. -Jah, igen!-ki�ltotta, majd a kulcslyukhoz rohant. -J�, most nincs benne kulcs! -Mert kivettem-mondta Kurama, �s el�vette az ajt� kulcs�t. -Ugye nem z�rtad be?-k�rdezte Keiko. -Dehogy. Na, �n is elfoglalom megszokott helyem-mondta, �s a poharat az ajt�nak t�masztva hallgat�zni kezdett. Mindannyian nagyon figyeltek arra, hogy mi t�rt�nik. Tal�n Botan volt az egyetlen, aki t�nyleg elment. Odabent: -Ezek elh�zt�k a cs�kot. -Gondolod, hogy az�rt, hogy... -Nem lehet...vagy m�gis? Az ajt� fel� n�ztek, �s hallgattak. Hallott�k az odakinti suttog�st. Nem pontisan, de az�rt tudt�k mir�l van sz�. -Sz�val err�l van sz�-suttogta Misana, olyan halkan, hogy egyeltal�n ne lehessen hallani. -Valami azt s�gja, hogy a kulcslyukon is figyelnek. -Nekem is. -Mit tegy�nk? Misana elmosolyodott. Hiei r�gt�n kital�lta a gondolat�t, �s � is elmosolyodott. -Te is arra gondolsz, hogy... -...leck�ztess�k meg �ket? Gonosz mosoly jelent meg mind a kett�j�k arc�n. -H�t akkor m�sorozzunk-mondt�k egyszerre. Hiei �vatosan k�zelebbhajolt Misan�hoz, �s h�trad�nt�tte �t. Ahonnan Yusuke leskel�d�tt, pont �gy l�tszott, mintha cs�kol�zn�nak, pedig, mind a ketten csak halkan nevettek. Misana Hieibe kapaszkodott. Az ajt�n k�v�lr�l mindannyian el�gg� meglep�dtek. -Nem k�slekednek-mondta Kuwabara, miut�n v�gighallgatta, hogy mit l�tott Yusuke. Tov�bb hallgat�ztak illetve leskel�dtek. -Szerinted el�g volt nekik?-k�rdezte halkan Misana. -Nem tudom. -Fokozzuk m�g?-k�rdezte vigyorogva. -Hmm...mi�rt is ne-mondta. Hiei fel�lt, �s levette a fels�j�t, Misana meg a mell�ny�t. Hiei visszahajolt Misana f�l�. -Szeg�nyek-mondta Misana halkan nevetve. Ek�zben a leselked�k oldal�n: -Te j� �g... -Mit l�tsz Yusuke?-k�rdezte �rdekl�dve Keiko. -N�zz�tek meg a saj�t szemetekkel!!! Mindannyian egyenk�nt ben�ztek, de amikor elj�tttek a kulcslyukt�l, akkor elk�pedve n�ztek egym�sra. -Szerintem itt az ideje, hogy meglepj�k �ket. Nyissuk ki az ajt�t. -Rendben. Lassan mind a ketten fel�lltak, �s az ajt�hoz mentek, akkora �vben, hogy ne l�tsz�djon, hogy fel�j�k k�zelednek. -Egy... -Kett�... -H�rom! Kinyitott�k az ajt�t, Kurama �s Kuwabara beesetzt, Yusuke pedig meglep�dve �llt. -���...szi....sziasztok... -Egy ideje tdujuk, hogy figyeltek. Rem�lem �lvezt�tek kis m�sorunk. -Csak m�sor volt az eg�sz???-k�rdezte, el�gg� meglep�dve Yusuke. -Az�m!-mondt�k, �s elnevett�k magukat.-�s ti bed�ltetek. -Mi sz� szerint-�llt fel Kurama. -Na, sz�val melyik�t�k �tlete volt ez a hallgat�z�s? -���... Mindenki a m�sikra n�zett. -Na mindegy. -De most m�r t�nyleg menn�nk kell-mondt�k �s elindultak. -Kurama!-ki�ltott Misana. -Igen? -Visszaadn�d a kulcsom? Kurama elmosolyodott, �s visszadobta a kulcsot. -K�sz�n�m. M�g egy ideig figyelt�k, hogy t�nyleg elmennek-e, majd visszamentek, a kulcsot a z�rba tett�k, le�ltek, �s figyletek, hogy biztos nincs semmi zaj odakintr�l. Nem hallottak semmit sem. Hiei visszavette a fels�j�t, Misana meg a mell�ny�t. -J�t sz�rakoztunk, nem? -Dehogynem! Hallgattak. Misana k�zelebb h�z�dott Hieihez, �s a fej�t a v�ll�ra d�nt�tte. Hiei �tkarolta a Misana v�ll�t, �s kez�vel v�gigsim�totta a l�ny karj�t. Misana feln�zett, �s gyorsan megcs�kolta Hieit, aki ett�l elmosolyodott �s visszacs�kolta. Folyt. K�v.