Mag�nyosan

By Kagome300

“Ostoba, ostoba Inuyasha!” – s�t�lt d�h�sen Kagome az iskola fel� – “Mi�rt kell neki mindig �gy felkapni a vizet, azt�n �gy �ll�tja be a dolgot, mintha �n egy utols� kis hetyke n� lenn�k…”

Kagome! – �rt�k utol bar�tn�i.
Jobban vagy m�r? –
Hogy van a l�dtalpad? –
Rendbe j�tt a h�tad? – bomb�zt�k k�rd�seikkel.
Sziasztok! – “Nagypapa…” – Igen m�r teljesen j�l vagyok. – mosolygott zavartan.
�gy �r�l�k, m�r kezdetem agg�dni Houjo miatt… - fogta meg a l�ny egyik karj�t Yuka.
Mi�rt? Mi t�rt�nt? –
Szeg�ny fi�, mindennap felkeres… - folytatta Ayumi.
M�r a fr�szt hozt�tok r�m. Azt hittem valami komoly baja van… -
Neked a szerelmi b�nat nem el�g komoly baj?! – rivallta le Eri.
H�t… -
Az iskola legjobb fi�ja, minden �j�ra akadna egy l�ny… -
�s � kitart�an csak r�d v�r… -
Igen, de �n m�r mondtam, hogy engem ne… -
Higurashi! – sz�llt le bicikli�r�l az eml�tett.
�, Houjo! Szia! – �dv�z�lte Kagome.
�gy �r�l�k, hogy �jra l�tlak, jobban van m�r a gyomorfek�lyed? –
“Gyomorfek�ly?! Meg�l�m, meg�l�m, meg�l�m…”

Igen, m�r jobban vagyok. K�sz�n�m! –
Higurashi, nem lenne kedved elj�nni velem moziba, most szombaton? –
Hm… Houjo sajn�lom, de szombatra m�r van programom… -
Semmi baj, majd m�skor meg�vlak… - b�cs�zott el.
Hov� m�sz szombaton? – szegezte neki a k�rd�st Eri.
Csak nem megint azzal az �r�lt bar�toddal leszel? – tette cs�p�re a kez�t Yuka.
Nem �r�lt! Igenis tud nagyon kedves lenni… -
Aha, h�t persze… - indultak �r�ra �s k�zben sokat pletyk�lkodtak.
� Higurashi, megtisztel jelenl�t�vel. – tette le a t�rt�nelemtan�r a napl�t – Ennek �r�m�re, mivel nincsen jegye, feleltetem.
“M�g ez is…”

Lenne sz�ves felsorolni nekem a k�z�pkori Jap�n �llamform�j�nak jellemz�it.
–
Kagome fel�llt �s elkezdte sorolni, a m�r tapasztalt kegyetlens�geket. A szellemeket �s d�monokat jobbnak l�tta kihagyni…

N�gy�t�d. Mintha kicsit elkalandozott volna. –
Kagome nagy megk�nnyebb�l�ssel �lt le �s, innent�l kezdve semmi sem lohaszthatta le j�kedv�t, legal�bbis ezt hitte…

M�g alig cs�ngettek ki a m�sodik �r�r�l, le�lt reggelizni. Egyszer csak megpillantott egy, az ablak el�tt elsuhan� piros �rnyat. A k�vetkez� pillanatban, m�r a d�h�s hanyouval n�zett farkasszemet. Az �tel megakadt tork�n.

Inuyasha… -
Hogy k�pzeled, hogy csak �gy elj�hetsz! –
Inuyasha, ho… hogyan ker�lsz te ide? –
Vissza kell j�nn�d! –
Mire a l�ny felocs�dott, m�r mindenki a fura kin�zet�, fej�n kutyaf�leket visel� fi�t b�multa. Kagome azonnal megragadta, h�t�ra kapta t�sk�j�t �s kirohant vele a teremb�l, majd az iskol�b�l is. Mikor haza�rtek a d�ht�l teljesen piros fejjel ord�tozott a meglep�d�tt f�lv�rrel.

INUYASHA! M�gis hogy k�pzeled, hogy ut�nam j�ssz az iskol�ba, �s mindenki el�tt megjelensz egy �tsz�z �ve divatjam�lt ruh�ban, karddal oldaladon?! Most mindenki teljesen h�ly�nek n�z majd engem! –
Ne kiab�lj velem! �n csak k�vettem az illatod, eg�szen addig a nagy, fura kast�lyig! –
Nem lehetne halkabban. – l�pett ki a kony�b�l Mrs. Higurashi.
Anya… -
Kicsim, hogyhogy ilyen kor�n hazaj�tt�l, m�g nincs v�ge az iskol�nak?–
Igen csak… - itt d�h�s szemekkel n�zett a mellette �ll� hanyoura– musz�j volt hazaj�nn�m. –
Inuyasha, r�gen l�ttalak. Esztek valamit? – mosolygott kedvesen.
L�gy sz�ves anyu, k�sz�ten�l valamit. Mi addig felmegy�nk a szob�mba. – tolta maga el�tt Inuyash�t.
Persze. –
Kagome vissza kell menn�nk! –
�s m�gis mi�rt? –
Hogyhogy mi�rt?! Meg kell keresn�nk az �kk�szil�nkokat! –
Gondolhattam volna. �n neked csak erre vagyok j�… - fordult el s�rt�d�tten a l�ny.
Kagome… Nem csak erre vagy j�… -
H�t m�g mire, bajba ker�lni is nagyon j�l tudok… -
Hi�nyozt�l… -
Inuyasha… -
Nagyon hi�nyozt�l a t�bbieknek. –
Inuyasha. – mosolygott.
Hm? -
FEKSZIK! – �s azzal a f�lv�r elter�lt a padl�n – csak az�rt nem kapsz nagyobbat, mert az emeleten vagyunk, �s nem akarom, hogy r�nk szakadjon az �p�let. Adj h�l�t az �gnek… -
Kagome! Gyertek k�sz az ennival�. –
A l�ny nagy kelletlen�l leballagott az �sszevakart Inuyash�val, gyorsan megett�k a mil�n�it �s a h�tizs�k �sszepakol�sa ut�n m�r indultak is.

Kagome! – ugrott a l�ny nyak�ba Sippou.
Sziasztok. –
�r�l�k, hogy visszaj�tt�l. – k�sz�nt�tte Sango �s h�r�totta a szerzetes egy �jabb pr�b�lkoz�s�t.
Akkor indulhatunk is? – k�rdezte a hanyou, mivel kicsit kellemetlen�l �rezte mag�t, hogy m�r megint � a hib�s minden�rt.
Menj�nk. – pattanta szellemirt� Kirara h�t�ra, �t k�vette Miroku �s Sippou.
Kagome el�g�nyolta �t�tt-kopott bicikli�t �s m�r indultak is.

Nem is mehettek olyan r�gen, mikor elfeketedett az �g. Inuyasha meg�llt �s v�rszomjas pillant�st vetett az �gre.

Naraku… - szor�totta �k�lbe kez�t, majd a l�nyt h�t�ra vette �s elindult vele.
Sango�k se t�tov�ztak sok�. P�r percen bel�l, m�r csak a r�zsasz�n bicikli maradt ott, m�g mindig kattogva forg� kerekeivel.

Inuyasha. �r�l�k, hogy l�tlak. – h�zta g�nyos kacajra sz�j�t a p�vi�nb�rbe �lt�z�tt f�lszellem.
Naraku… Most meghalsz! – t�madott neki a Tetsusaig�val – Sz�lborda! – �v�lt�tte.
Hm. – mosolyodott el, �s egy mozdulattal v�d�pajzsot h�zott teste k�r�.
Kagome, most! A nyilat! – parancsolta a hanyou.
A l�ny csak b�lintott �s kil�tt egy szent ny�lvessz�t. Az felbontotta a v�d�burkot �gy szabad utat hagyva Inuyash�nak.

Sz�lborda! –
Kanna! – ord�totta Naraku, mire a kisl�ny el� �llt �s t�kr�t a sz�lborda fel� ir�ny�totta.
Visszat�kr�zi! – ki�ltott Kagome, de a hanyou m�r nem tudott reag�lni – Vigy�zz! – l�kte f�lre, �s �gy �t tal�lta el a t�mad�s.
Ekkor �rtek oda a t�bbiek, ledermedve �lltak ott �s n�ztek, nem tudt�k felfogni mi t�rt�nt. Sango reag�lt els�k�nt.

Csontt�r�! – haj�totta el bumer�ngj�t, amivel sikeresen kett� is szelte Narakut.
Egy szellemb�bu… - �llap�totta meg a szerzetes, majd Kagom�hoz rohant.
Kanna elt�nt, amilyen gyorsan j�tt, �gy t�vozott is.

Kagome! – rohant oda hozz� Inuyasha – KAGOME! –
I… Inuyasha… - ny�gte, majd sz�j�n nagy mennyis�g� v�r folyt ki.
T�bb� nem mozdult. Szem�b�l elt�nt a csillog�s, a csillog�s mely j�kedvre der�tett mindenkit, m�g a legborong�sabb napon is. Kezei ernyedten hanyatlottak a test mell�, �s kih�ltek. Azok a kezek melyekkel annyiszor l�tta el bar�tait.

Te ostoba! – ord�tott Inuyasha – TE OSTOBA! Mi�rt nem figyelt�l jobban!? �s �n… �s �n mi�rt nem FIGYELTEM JOBBAN?! Te IDI�TA! Mi�rt ugort�l el�! TE OSTOBA!–
Kagome! – szaladt oda hozz� Sippou – Kellj fel hallod! Kellj fel! –
M�r nem fog fel�bredni. – hallatszott egy h�v�s hang, majd egy alak is csatlakozott hozz� – M�r meghalt. –
Kikiyou? – n�zett fel Inuyasha.
A papn� lassan k�zeledett a holttesthez.

Hozz� ne merj �rni! – dobta el� a csontbumer�ngj�t Sango, �s v�delmez�leg � is oda�llt.
Hagyd b�k�n! Ha a lelkedet akarod, keresd m�shol! – tette el�re fenyeget�s�l jobb kez�t a szerzetes.
Csak seg�teni akarok. – csengett hideg hangja.
Seg�teni? –
Elviszem magammal �s �ltre keltem. Mivel �n m�r halott vagyok nekem ez nem nagy feladat. Visszahozhatom a lelk�t az alvil�gb�l, de… -
Mi de? –
De semmire nem fog eml�kezni, �s m�r nem j�n vissza hozz�tok. Velem marad, tan�tv�nyomm� fogadom. –
Azt m�r nem! – makacsolta meg mag�t a szellemirt� – Nem hiszek neked! –
Sango, �llj f�lre… - hallatszott Inuyasha hangja.
Hogy mi?! Te r�b�zn�d erre a… -
Ez az egyetlen m�dja, annak, hogy �ljen… �s ameddig tudom, hogy �ps�gben van semmi sem baj… -
Ennyire fontos neked? – l�pett k�zelebb a papn�.
M�g jobban is! –
De Inuyasha te is nagyon j�l tudod, hogy Kikiyou seg�tett Narakunak, honnan veszed, hogy ez az eg�sz nem csak erre megy ki? Hogy megszerezz�k Kagom�t? – �rvelt Miroku, de besz�de s�ket f�lekre tal�lt.
A l�lekrabl�k lassan k�rbefont�k a halott l�ny test�t �s Kikiyouval egy�tt elt�ntek vele.

De Inuyasha! –
Most hagyj egy kicsit! Gondolkodnom kel! –
***
Egy l�ny s�t�lt az erd�ben. Gy�gyn�v�nyeket keresett. Haja szoros copfba volt fogatva, melyb�l jobb �s bal oldalt egy-egy sz�l laz�n kil�gott. Miko ruh�t viselt, h�t�n �jat hordott. Mik�zben gy�jt�getett, �gak z�rg�s�t halotta meg. Mikor odan�zett egy szellem tornyosult el�tte �s vicsorogva nekit�madt. A l�ny nem futott el, nem ijedt meg. Nyugodt arccal el�vett egy nyilat �s kifesz�tette. Kecses mozdulattal sz�lnek eresztette. A ny�lvessz� k�r�l r�zsasz�n f�ny jelent meg �s mikor eltal�lta a szellemet, m�g nagyobbra n�vekedett. A d�mon semmiv� foszlott, �s a l�ny nyugodtan l�pdelt tov�bb.

�, meg�rkezt�l? M�r agg�dtam, sok� nem j�tt�l. – n�zett fel egy teljesen ugyanolyan n�, az egyetlen k�l�nbs�g tal�n, a koruk volt. A most meg�rkez� miko legal�bb k�t, h�rom �vel fiatalabb volt.
Bocs�ss meg Kikiyou – sama, csak tal�lkoztam egy k�gy�d�monnal. -
Semmi baj. Megvannak a gy�gyn�v�nyek, amiket k�rtem. –
Igen, mindb�l tal�ltam. – adta �t.
Rendben Kagome, akkor te most menj �s l�sd el azokat, akiknek csak kisebb s�r�l�seik vannak, �s vigy�zz az �l�sk�d�kkel, tudod azokat csak a papn�k, �s a szerzetesek l�thatj�k. –
Igen. – ment h�tr�bb �s elkezdte fert�tlen�teni a rengeteg sebes�lt s�r�l�seit.
Akkor mi itt v�gezt�nk is. – k�sz�ntek el a faluf�n�kt�l.
Hogyan h�l�lhatn�nk meg, hogy seg�tettek a csat�b�l visszat�r�knek. –

Nek�nk ez a dolgunk. – �lltak tov�bb, �s alakjukat lassan elnyelte a hom�ly.
Este egy t� mellett vertek t�bort. P�r ez�st�s l�ny f�t hordott nekik, azt meggy�jtott�k, �s mikor m�r vid�man lobogott a t�z elmentek lef�r�dni. Lassan l�pdeltek a langyos v�zbe, �s k�zben besz�lgettek.

Merre megy�nk holnap? – k�rdezte a fiatalabb papn�.
Kelet fel� balj�sfelh�ket �reztem, sok szellem tart arra. Ha reggel siet�nk m�g el�tt�k, oda�rhet�nk. –
Rendben… Kikiyou – sama. –
Tess�k? –
M�r lassan k�t h�napja, hogy megmentett�l att�l, a hatalmas d�mont�l, �s a sz�rnyaid al� vett�l… de �n m�g mindig csak annyit tudok, hogy a nevem Kagome. –
�n se tudok r�lad semmit, mikor megmentettelek, csak annyit mondogatt�l Kagome vagy, �s el�jult�l. Mikor ism�t fel�bredt�l, m�r nem eml�kezt�l semmire… Tal�n b�nt valami? –
Nem… csak szeretn�m tudni, ki vagyok �n val�j�ban… Hiszen szinte teljese ugyan �gy n�z�nk ki, mindketten papn�k vagyunk, valami kapcsolta, csak van kett�nk k�z�tt. –
Lehet, de az is lehet, hogy csak a sors szesz�je akarta �gy. De ez m�r nem fontos, ami megt�rt�nt az megt�rt�nt, a m�lton nem v�ltoztathatunk. �n �gy szeretlek t�ged, mint h�gomat, �s �r�l�k, hogy m�r nem vagyok egyed�l. Am�g te nem volt�l, mag�nyosnak �reztem magam… -
�n is �gy szeretlek, mint n�v�remet, �s �r�l�k, hogy melletted lehetek. – mosolygott imm�r �s minden b�ja elsz�llt.
Reggel kor�n tov�bb indultak, mert m�g a d�monhorda el�tt oda akartak �rni a faluba. M�g d�lel�tt meg is �rkeztek. Ahogy bes�t�ltak a faluba, mindenki boldog tekintettel �s mutogatva n�zett r�juk. Mindig ez volt, mindenki szerette �ket, hiszen mindenki szerette a papn�ket. Biztons�g�rzetet adtak. P�r kisgyerek anyjukt�l elszakadva rohan hozz�juk oda, �s mosolyogva k�sz�nt�tt�k �ket.

A k�t miko nem �llt meg, csak kedvesen visszamosolyogtak �s mentek tov�bb a faluban l�v� legnagyobb h�zhoz.

A faluf�n�k fogad titeket. – vezette be a k�t l�nyt.
Mit �hajtotok? – k�rdezte a k�v�rk�s, bajszos ember.
S�t�t energi�kat �rezt�nk �s j�tt�nk felaj�nlani seg�ts�g�nket. – hajolt meg Kikiyou.
�gy �rted szellemek k�zelednek, a mi b�k�s falunkba? –
Igen, erre tartanak. –
Kikiyou – sama, egy �kk�vet �rzek, er�sen szennyezett. – sz�lalt meg Kagome.
�kk�? �n nem �reztem a jelenl�t�t. –
Igen birtokunkban van a szent �kk� egy darabja. –
Ott van, a… -  A p�rn�mban. Nincs ann�l biztons�gosabb hely. –
Az �kk� csak szerencs�tlens�get hoz az ilyen emberekre, add h�t �t. – ny�jtotta kez�t Kikiyou.
Az �kk� meger�s�t, mi�rt adn�m �t? –
Mert nem n�lad a helye. Kagome! –
Kagome kiny�jtotta kez�t �s �gy az �kk�szil�nk egyenesen a kez�be sz�llt. Tenyer�be z�rta �s mikor �jra kinyitotta, m�r feh�r f�nnyel ragyogott. Majd el�vette a nyak�ban l�g� nagyobb darabot �s beleolvasztotta.

Az �kk�vem! –
Csak elk�d�s�tette a l�t�sod, jobb neked n�lk�le. Mi most megy�nk, a d�monok mindj�rt itt lesznek. –
Ne v�rjatok h�l�t, az �n r�szemr�l ne. –
El�g nek�nk ez a szil�nk fizets�gk�nt. – sz�lt h�tra Kikiyou, majd t�voztak.
A falu k�z�ppontj�hoz mentek, egym�s h�t�nak d�ltek, majd kez�ket im�dkoz� form�n �sszetett�k. M�r mindenki �ket n�zte. Mikor megpillantott�k a szellemeket, egy emberk�nt kezdtek mormolni, valami �rthetetlen nyelven. Egy k�k v�d�pajzs n�tt k�r�l�tt�k, majd az elkezdett n�vekedni. M�r az eg�sz falut k�rbevette, megszil�rdult.

A szellemek meg csak k�zeledte. Egyre gyorsabban mentek �s mikor el�rt�k a pajzsot, porr� lettek. Semmiv� foszlottak.

Kagome �s Kikiyou �sszecsapta kez�t, mint aki j�l v�gezte dolg�t �s elhagyt�k a falut. A v�d�burok elt�nt, �s az emberek m�g mindig ott �lltak ledermedve. Kis id� m�lva �jjenezve t�rtek vissza norm�lis �let�kbe, �s h�l�t adtak az �gnek, hogy megmenek�ltek.

A k�t papn� vid�man s�t�lt tov�bb az �ton, l�lekgy�jt�kkel k�r�lv�ve. Kagom�ban n�ha fel�tl�tt a k�rd�s, mi�rt j�nnek mindig vel�k, de megk�rdezni nem akarta. Kikiyou is sokkal mosolyg�sabb mi�ta Kagome vele van. Sosem volt � gonosz, vagy cselsz�v�, csak szerelmes. Szerelmes Inuyash�ba �s term�szetes reakci� volt, a f�lt�kenys�g Kagom�ra.

Kagome hirtelen meg�llt �s elkezdett b�mulni egy r�zsasz�n valamit, amit j�csk�n csak ben�tt a f�. K�zelebb l�pett az �rdekes szerkezethez �s vizsg�lgatni kezdte. Erre m�r Kikiyou is felfigyelt.

Ez… ez valahogy olyan ismer�s nekem… - sz�lalt meg v�g�l a fiatalabb miko.
Ismer�s? – ment oda hozz� Kikiyou, azt�n beugrott egy eml�k: �ppen Inuyash�val tal�lkozott, mikor megpillantotta a fel�j�k ezen a j�rm�v�n halad� l�nyt – Gyere, menj�nk tov�bb, m�g s�t�ted�s el�tt el akarom �rni a k�vetkez� falut. –
J�v�k. – mondta �s tov�bb indultak.
M�r esteledett, mikor a faluhoz �rtek, megint �r�mmel fogadt�k �ket.

Most itt maradunk egy ideig, b�k�s falunak t�nik, �s valahol �kk�vet �rzek. – s�gta oda Kikiyou.
Igen az �kk�vet �n is �rzem, meg tudn�m mondani, hol van pontosan. –
Nem kell… ezt a szil�nkot lassan is r��r�nk megszerezni, olyan embern�l van, akit nem k�nny� r�szedni, elvenni t�le meg lehetetlen. Az kell, hogy � adja oda. –
�rtem… -
Akkor kin�l van? –
Kagome er�sen koncentr�lt, behunyta szem�t, majd k�rbe fordult.

Ott, ann�l a magas, fiatal fi�n�l. – b�k�tt ara fej�vel.
Rendben, gyere… - indult el fel�.
Sz�ll�st keres�nk, mert egy ideig a faluban maradn�nk, nem tudn�l befogadni minket? – �llt meg a magas ifj� el�tt, aki meglehet�sen j�k�p� is volt.
Pe… persze. – lep�d�tt meg, hogy pont �t sz�rt�k ki – Gyertek ut�nam. – a fi� egy kisebb kunyh�hoz vezette �ket, mely a falu sz�l�n, a foly� partj�n �llt – Ezt a kunyh�t haszn�lhatj�tok nyugodtan, �n ott lakom a m�sikban. – mutatott a mellette l�v�re – Ha b�rmire sz�ks�getek lesz, sz�ljatok nyugodtan. –
K�sz�nj�k. – mosolygott Kagome, majd n�v�r�vel egy�tt bevonult a visk�ba – Nem t�nik valami nagy harcos embernek, nem igaz�n �rtem, mi�rt ne adn� oda. –
A sz�ve tiszta. De d�moni energi�t �rzek k�r�l�tte, nem tudom mi�rt, de nem b�zom benne. –
Nekem rendes fi�nak t�nik, m�g csak annyi lehet, mint �n. –
Ez�rt b�zom r�d a szil�nk megszerz�s�t. –
Mire gondolsz? –
L�gy a bar�tja, b�zzon meg benned. –
Ezt nekem nem szabad, a papn�k tisztasz�v�ek, nem lehetnek kegyetlenek, az olyan mintha h�tba t�madn�m. –
Nem, nem �gy �rtettem. Mag�nyos, l�tszik a szem�n, l�gy vele bar�ts�gos, hogy j�t kapjon az �gt�l. Nem azt mondtam, hogy j�tszd meg el�tte a bar�tot, hanem azt, hogy l�gy a bar�tja. Seg�ts neki, megtanulni, mi az a szeretet, mi a boldogs�g. –
Rendben. Minden t�lem telhet�t megteszek. –
�n reggel k�rbej�rom a falut, �s foglalkozom, az emberekkel, rengeteg �l�sk�d� van ebben a faluban. Most tegy�k el magunkat holnapra. –
J� �jt. –
Neked is. –
Kikiyou. – l�pett ki a kunyh�b�l Kagome.
Most ment el, nem is olyan r�gen… - sz�lalt meg a foly�parton �l� fi�.
J� reggelt. – �lt le mell� a l�ny.
Neked is. – lep�d�tt meg, �s kicsit zavarban volt.
Az �n nevem Kagome �s a ti�d? –
E… engem Sotarunak h�vnak. –
Hogyhogy ilyen kor�n kelt�l? –
Mindig ilyen kor�n kelek, szeretem n�zni a napfelkelt�t. –
Igen a napfelkelte nagyon sz�p… Egyed�l �lsz itt? A sz�leid hol vannak? –
Egyed�l �lek. Az ap�m d�mon volt, de nem ismertem. �desany�m nem sokkal a sz�let�sem ut�n meghalt. –
�n annyira sajn�lom. �n nem tudtam. – menteget�z�tt a l�ny.
Semmi gond. –
Akkor te f�lszellem vagy? –
Igen. –
Kagome szomor�an n�zet a fi�ra, �s most m�r �rtette, mi�rt van egyed�l.

Mi az nem futsz el? Nem g�nyolsz ki? –
Mi�rt tenn�m? –
Mindenki ezt teszi… -
Csak az�rt, mert f�lig szellem vagy, nem kell t�ged b�ntani. Nem az hat�rozza meg milyen ember vagy. – mosolygott kedvesen.
Sotaru eg�szen meglepett k�pet v�gott, majd kicsit megnyugodott �s m�r nem is �rezte mag�t annyira egyed�l. Eg�szen j�l elbesz�lgettek, k�zben s�t�ltak, vir�got szedtek, meg beseg�tettek a szomsz�dos h�zakban. Kagome mindig kedvesen mosolygott, �s nevetett. Satoru ezt nagyon szerette a l�nyban, azt hogy nevet, ez mindig j�kedvre der�tette.

Mikor egyik nap, s�t�ltak a falu sz�l�n, �ti gy�gyn�v�nyeket keresve, p�r a f�lszelemmel egyid�s fi� t�vedt arra. Gondolt�k, sz�rakoznak egy j�t, k�rbevett�k Satorut, �s k�vel kezdt�k dob�lni. A l�ny kez�vel tett n�h�ny kacif�ntos mozdulatot a leveg�ben. A k�vek elporladtak.

Hagyj�tok b�k�n! – �llt el�.
Mi�rt fogod a p�rtj�t? Te egy papn� vagy, az a dolgod, hogy elpuszt�tsd a magafajt�kat. –
Nem, nekem az a dolgom, hogy megv�djem az embereket a GONOSZ szellemekt�l.
Satoru pedig nem egy gonosz szellem, ha jobban megismern�tek r�j�nn�tek, hogy igenis nagyon kedves, �s bar�ts�gos fi�. –
K�nny� egy l�ny szokny�ja m�g� b�jni. -
“V�rjunk, mintha velem m�r t�rt�nt volna ilyesmi… Jinenji… de ki az a Jinenji…” – gondolatmenet�b�l a Satoru bor�totta ki.

�llj f�lre, nem akarom, hogy neked is bajod essen. – tolta f�lre.
N�zz�tek, milyen �nfel�ldoz� lett hirtelen. –
Minket nem v�gsz �t, m�g k�s�bb sz�molunk. – mondt�k azzal elrohantak.
J�l vagy? – seg�tett fel�llni a f�lszellemnek.
J�l, persze, hogy j�l. Neked nem esett bajod? –
Dehogyis, egy mik�t nem b�ntanak. – mosolygott ism�t, majd visszaindultak a kunyh�khoz.
Mikor oda�rtek sz�tv�ltak �tjaik. Mindketten beballagtak, saj�t kunyh�jukba.

K�s�n j�tt�l. –
Tudom, volt egy kis �sszez�rd�l�sem a helyiekkel. –
A fi� miatt? –
Igen, f�lszellem, ez�rt van olyan egyed�l. –
Akkor ezt �reztem… -
Kimegyek f�r�dni. Te nem j�ssz? – k�rdezte Kagome, m�r k�s� este.
Nem, most nem. – felelte Kikiyou.
Kagome kis�t�lt a visk�b�l �s k�rben�zett. Miut�n meggy�z�d�tt r�la senki sincs a foly� k�zel�ben, levetk�z�tt �s beles�t�lt a v�zbe. Mikor v�gzett m�g nem ment be, le�lt a partra, �s n�zte a csillagos eget. M�r j� ideje �lhetett ott, mikor mocorg�st halott a h�ta m�g�l.

Satoru, megijesztett�l… - k�nnyebb�lt meg, mikor megl�tta fi�t.
Sajn�lom, nem akartam. Le�lhetek? –
Persze, gyere csak… Mi�rt vagy f�nn ilyen k�s�n? –
Nem b�rtam aludni, ilyenkor mindig idej�v�k gondolkodni. –
�rtem… -
Kagome… -
Igen? –
�n m�r sokat besz�ltem magamr�l, de r�lad j�form�n m�g semmit sem tudok.
–
Az�rt nem, mert magamr�l �n se tudok sokat. K�r�lbel�l k�t h�napja megt�madott egy d�mon �s Kikiyou – sama mentett meg. Azel�ttr�l semmire sem eml�kezem. Nagyon h�l�s vagyok neki, tan�tv�ny�v� fogadott. Most a sh�kongy�ngy szil�nkjait keress�k… –
�rtem, sajn�lom, hogy elvesztek az eml�keid. –
Nem tesz semmit. – mosolygott – Boldog vagyok n�lk�l�k is.
–
Satoru lassan k�zeledett a l�ny fel�. Megfogta a kez�t, �s meg akarta cs�kolni, de ekkor…

Kagome! – jelent meg valami a horizonton, �s kiab�lva rohant a l�ny fel� sz�d�letes sebess�ggel.
Mikor oda�rt kicsit meglep�d�tt a l�tv�nyt�l: A l�ny k�zen fogva �l a csillagos �g alatt egy j�k�p� fi�val.

Kagome… -
Inuyasha. – l�pett ki a kunyh�b�l a halott papn� kifesz�tett �jjal.
Kikiyou… -
Nem eml�kszel. Megmondtam, visszahozom a lelk�t, de velem marad. –
Ismer engem? – lep�d�tt meg Kagome.
Inuyasha menj el! – parancsolta Kikiyou.
Inuyasha? Ez olyan ismer�s nekem… - gondolkodott el a l�ny.
Kikiyou k�rlek… Sz�ks�gem van Kagom�ra… sz�ks�gem van r�…
-
Mi�rt? Mi�rt kell neked annyira? –
Mert… mert szeretem… -
Szereted? Te igaz�n szereted ezt a l�nyt? –
Igen… szeretem… -
Inuyasha… - n�zett fel Kagome, majd el�jult.
Satoru tehetetlen�l �s meglep�d�tten �lt f�l. Nem tudta mit k�ne csin�lnia.

�s velem mi lesz? Engem m�r nem szeretsz? –
Kikiyou, �n t�ged is szeretlek, de te m�r meghalt�l… Kagome velem van… -
Kagome is m�r meghalt egyszer… -
Kikiyou, te is tudod, hogy a kett� nem ugyan az, a te tested f�ldb�l �s csontokb�l lett �sszegy�rva, m�r nincs benne �let… Kagom�nak csak a lelk�t kellett visszahozni. Ez�rt h�l�s is vagyok neked, de m�r r�j�ttem… �t szeretem… -
�rtem… Sz�val �t v�lasztod helyettem… - eresztette le �j�t, majd m�g utolj�ra f�ln�zett – Azt akarom, hogy tudd… �n mindig is szerettelek. – sz�lt, majd �sszeroskadt �s nem maradt m�s bel�le, mint f�ld �s hamu.
Egy kis l�lekg�mb sz�llt ki bel�le, ami c�lba vette a m�g mindig eszm�letlen l�nyt. A hanyou odasz�kkent mell� �s Satoruval nem is t�r�dve �l�be vette fej�t.

Inuyasha… - �bredezett a l�ny.
Kagome. – g�rd�lt le egy k�nnycsepp Inuyasha arc�n.
Mi lett Kikiyouval? –
Inuyasha nem sz�lt, csak a f�ldkupacra mutatott, �s �t�lelte a l�nyt.
Kagome lassan fel�lt �s �szrevette a ledermedten �ll� Satorut.

Satoru �n, �n annyira sajn�lom… -
A fi� nem felelt, csak befutott a kunyh�j�ba �s az �kk�szil�nkot otthagyta a f�ld�n.

Mit sajn�lsz? – �rtetlenkedett Inuyasha, de azt�n esz�be jutott az a jelenet, amikor meg�rkezett �ppen k�sz�lte megcs�kolni Kagom�t, erre gondolva d�h�s lett, �s ez meg is l�tszott rajta.
Kagome ezt �szrev�ve, egyb�l tudta honnan f�j a sz�l, �s megcs�kolta a hanyout. Az visszacs�kolt.

T�nyleg engem szeretsz? – k�rdezte Kagome.
Csak t�ged. – mosolygott Inuyasha �s �jra megcs�kolta visszakapott kedves�t, majd visszaindultak bar�taikhoz.
Kagome. – tabl�zott le Sango �s egy �r�mk�nny csordult ki szem�n.
Kagome! – vettette mag�t a l�ny nyak�ba Sippou �s alig akarta elengedni.
Miroku is szinte b�g�tt az �r�mt�l.

Kagome elmes�lte mi t�rt�nt vele �s el�vett egy nagyobb ruhadarabot. Kibontotta, majd megsz�lalt.

Csak mag�nyos volt… mag�nyos… -
Kagome… -
Visszavissz�k Kaelde any�nak. � eltemeti, hogy b�k�ben nyugodhasson… - bugyol�lta vissza a hamvakat, majd lassan nyugov�ra t�rtek.
Kagome m�g sok�ig forgol�dott az �jszaka, nem tudott aludni. Feltekintett az �gre, majd valami fur�t �rzett. Kikiyou volt az.

Legyetek boldogak… h�gom… - nyomott egy puszit Kagome arc�ra, majd v�gleg elt�nt.