Az �g �rn�je

(by Keiko)

- Hm…Kellemes id� van, nem Sango?

- De, igen Kagome. – v�laszolt a d�mon�rt�.

A kis csapat egy er�dben v�ndorolt, a szil�nkok ut�n kutatva.

- Mi az ott? – k�rdezte Shippou, az el�tt�k elter�l� furcsa m�lyed�sre mutatva.

K�zelebb mentek. A m�lyed�s sz�l�n elszenesedett n�v�nyek �lltak, de beljebb nem volt m�s, csak a puszta f�ld. N�hol valami hatalmas bar�zd�kat v�gott a f�ldbe.

- Az a vihar csin�lhatta, amit este l�ttunk…- gondolkodott hangosan Miroku.

- Az nem egyszer� vihar volt. Egyszer� vihar nem csin�l ekkora puszt�t�st…- v�laszolt Inuyasha.

- Valaki fekszik a m�lyed�s k�zep�n! – ki�ltott fel Kagome.

Mind odarohantak. Egy l�ny volt az. Hossz�, barna haja a f�ldt�l piszkosan ter�lt sz�t, b�r�t rengeteg seb t�pte fel, k�k ruh�ja t�bb helyen is elszakadt.

- Kira! – ki�ltott fel Sango, �s lerogyott a l�ny mell�.

- Kira, t�rj magadhoz! – sz�longatta.

A l�ny kinyitotta sz�p, m�lyk�k szemeit.

- Sango? – sz�lalt meg halkan.

- Kira! – s�hajtott fel megk�nnyebb�lten Sango.

- Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte.

Kira v�laszolni akart, de csak egy halk ny�g�sre futotta neki, mivel sebei folyamatosan sajogtak. Sango�k bevitt�k egy k�zeli kunyh�ba, ahol Sango �s Kagome ell�tt�k a sebeit. Miroku �s Inuyasha addig kint v�rakoztak. Hamarosan kiny�lt az ajt�, �s kil�pett Kagome.

- Hogy van? – k�rdezte Miroku.

- Fel�p�l. Hagytam egy kicsit besz�lgetni Sangoval. – v�laszolt Kagome.

- Vajon honnan ismeri? – k�rdezte Inuyasha.

- Nem tudom…

Ek�zben a h�zban…

- Mi�rt nem gy�gy�tottad meg magad? – k�rdezte Sango.

- Nem maradt r� er�m. Ha nem tal�lsz meg, val�sz�n�leg meghalok. – v�laszolt Kira.

- De mi t�rt�nt? Az a vihar…Harcolt�l? – k�rdezte Sango.

Kira b�lintott.

- De kivel? – k�rdezte a d�mon�rt�, majd megl�tta bar�tn�je szem�ben a m�rhetetlen f�jdalmat.

- Vele? Visszat�rt?

Kira csak b�lintott. Sango komoran n�zett a l�nyra.

- �s most mit fogsz tenni, ha visszanyered az er�d?

- Meg�l�m…- suttogta Kira.

***

- De mi�rt j�n vel�nk? – k�rdezte durc�san Inuyasha.

- Mert Sango bar�tn�je. – v�laszolt Kagome.

- �s? Csak ny�g a h�tamon.

- Nyugodtan vel�nk j�hetsz, Kira. – mondta a l�nynak Kagome, figyelmen k�v�l hagyva Inuyash�t.

- De �n nem ezt mondtam…

- Inuyasha…Osuwari! – ki�ltotta Kagome.

- Inuyasha is ezt szeretn�…Ugye? – n�zett vill�ml� szemekkel kutyaf�l� h�s�nkre.

- I-igen…- v�laszolt a porban hever� Inuyasha.

Eltelt n�h�ny nap. Kira sebei hamar begy�gyultak, s miut�n mindenkivel megismerkedett, Sango �s Kagome azt javasolt�k, tartson vel�k.

- Am�gy hogy ker�lt�l ide Sango? – k�rdezte Kira.

- Egy f�ld�mon, Naraku meg�lt mindenkit a falub�l…Egyed�l Kohaku maradt �letben, de �t meg a b�bjak�nt haszn�lja…- mondta Sango.

- Ez rettenetes…- suttogta Kira.

Sango csak komoran n�zett maga el�. Kira vigasztal�an �t�lelte bar�tn�j�t. Ekkor Inuyasha felkapta a fej�t.

- Sesshoumaru…- morogta.

- Ki? – k�rdezte Kira.

- Inuyasha b�tyja…- l�pett oda hozz�juk Kagome.

- Aha…Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy ki nem �llhatj�k egym�st? – k�rdezte Kira a d�h�s Inuyash�ra pillantva.

- Mert t�nyleg ut�lj�k egym�st…- mondta Miroku.

Ebben a pillanatban megjelent Sesshoumaru. Unottan v�gign�zett a t�rsas�gon.

- L�tom, egy �jabb egyszer� haland�val b�v�lt a csapatod, �cs�m…- sz�lt Inuyash�hoz.

Kira egy pillanatra teljesen bed�h�d�tt az egyszer� jelz� miatt, de azt�n �szbekapott.

- Nyugodj le...M�g nem vagy el�g er�s ahhoz, hogy b�rmit is tegy�l ellene...

Lassan siker�lt megnyugodnia.

- Mit akarsz itt, Sesshoumaru? – k�rdezte Inuyasha.

- Semmi k�z�d hozz�. Nem miattad vagyok itt. Van egy kis elint�znival�m Narakuval, de ez nem tartozik r�d. – v�laszolt a b�tyja, majd elt�nt.

- H� te tudod. Hol van Naraku?! V�rj! – kiab�lt ut�na Inuyasha, de hi�ba.

- A francba! – morogta.

A csapat tov�bb indult, �s egy id� ut�n m�r Inuyasha is befejezte a morg�st, miut�n Kagome megfenyegette, hogy kimondja azt a bizonyos sz�t (osuwari). M�r �ppen kezdett volna minden j� lenni, mikor egy n�i hang has�tott a leveg�be.

- Sz�val itt vagy…

Senki sem �rtette, kinek sz�lt a hang…

- Mit akarsz itt?! – kiab�lta d�h�sen Kira.

Mindenki d�bbenten n�zett a l�nyra, kiv�ve Sangot, aki r�gt�n az eget kezdte f�rk�szni.

- Ne j�tszd az ostob�t…Pontosan tudod, mit akarok…- v�laszolt ny�jasan a hang, majd egy n� jelent meg a csapat el�tt.

A l�nynak fekete haja �s ruh�ja volt, k�k szeme hidegen f�nylett…�s nagyon hasonl�tott Kir�ra.

- Azt nem szerezheted meg…M�g ha akarn�m, sem tudn�m �tadni…- v�laszolt Kira.

- �, dehogy nem! M�ghozz� el�g egyszer�en…Ha meghalsz, az er�d az eny�m lesz…- v�laszolt a l�ny.

- A m�ltkor sem tudt�l meg�lni…- v�gta r� Kira.

Inuyasha fej�be hirtelen bevillant a felismer�s.

- Ezzel a l�nnyal harcolhatott azel�tt, mikor megtal�ltuk! De ki ez? �s milyen ereje van Kir�nak?...

- Most meg foglak…Hiszen gyenge vagy…- mondta lekezel�en a l�ny.

Kira d�h�sen felmordult, �s m�r vetette volna mag�t a l�nyra, mikor Sango megragadta a karj�t.

- M�g nem vagy el�g er�s hozz�! – tiltakozott.

- No l�m…Sango…- vette �szre a d�mon�rt�t a l�ny.

- Hitari. – mordult fel Sango.

- R�g l�ttalak…Hallom, hogy a t�bbi gyenge haland�nak v�ge…kiv�ve egyet…- mosolygott a l�ny.

Most Sango ugrott neki majdnem, de v�g�l f�kezte mag�t.

- Most nem �llek meg Hugi, majd k�s�bb…�gy �rdekesebb lesz…- mosolygott Hitari, majd elt�nt.

- Ez meg mi volt?! – ki�ltott fel Inuyasha.

- Ki ez a l�ny?! �s ki a h�ga?! – folytatta a hanyou.

- A neve Hitari…�s a n�v�rem…- adta meg a v�laszt Kira.

***

A csapat egy kis kunyh�ban �lt a t�z k�r�l. Mindannyian Kir�t n�zt�k, aki nagy leveg�t vett, majd besz�lni kezdett.

- Hitari �s �n szint�n a d�mon�rt�k faluj�b�l sz�rmazunk, mint Sango. Egy id�sek vagyunk vele. Hitari az ikertestv�rem, de � az id�sebb. Ap�nk m�g nem sokkal a sz�let�s�nk el�tt meghalt, any�nk nevelt fel minket. Akkor m�g mi is a faluban laktunk, igaz�b�l csak egy �ve hagytuk el. M�g eg�szen kicsi korunkban kider�lt, hogy nagy szellemi er�nk van, de az csak k�s�bb, hogy mi�rt. M�g csak hat �vesek voltunk, mikor egy hatalmas vihar t�rt ki pont a falu f�l�tt. �gy t�nt, mind elpusztulunk…De azt�n…Nekem �s Hitarinak el�j�tt az er�nk, �s le�ll�tottuk a vihart…Kider�lt, hogy a leveg� �rz�i vagyunk.

- A leveg� �rz�i? Az meg mi? – sz�lt k�zbe Inuyasha.

- Az �rz�k olyan haland�k, akik hatalmas szellemi er�vel rendelkeznek. Ezek az emberek, amikor sz�ks�g�k van r�, d�monn� tudnak alakulni. A n�gy elemnek vannak �rz�i. A f�ldnek, a v�znek, a leveg�nek �s a t�znek. Ezek mindent uralnak, ami az adott elemhez tartozik. P�ld�ul, a v�z �rz�i tudnak parancsolni a v�zi�llatoknak-�s n�v�nyeknek. – magyar�zta Miroku.

- �s h�ny �rz� van? – k�rdezett megint Inuyasha.

- Nyolc. Minden elemre kett�…Igaz? – n�zett Miroku Kir�ra.

- Igen. Hitari �s �n folyton fejlesztett�k az er�nket. Minden j�l ment. Sangoval nagyon j� bar�tn�k lett�nk…Azt�n…Azt�n meghalt az any�nk. N�h�ny �ve, egy d�mon elleni csat�ban. Nem tudtunk neki seg�teni, mert �pp el�tte haszn�ltuk az er�nket, �s t�l gyeng�k voltunk az �talakul�shoz. Hitari mag�t okolta. Folyton var�zslatokkal igyekezett n�velni az erej�t, de n�melyik var�zslat annyira gonosz volt, hogy a n�v�remb�l lassan kiveszett a j�s�g, �s csak a s�t�ts�g maradt a lelk�ben. De nem vett�k �szre, �s �gy nem tudtuk megakad�lyozni. Azt�n egy �ve v�gre �szre vett�k…De elk�st�nk. A csat�nkban majdnem a f�l falu elpusztult, �s �n nem tudtam meg�lni. Hitari elmenek�lt, �n meg ut�na mentem, hogy elpuszt�tsam. De csak n�h�ny napja tal�ltam meg. Harcoltunk, �s � legy�z�tt. De most m�sk�nt lesz…- fejezte be a l�ny.

Mindenki hallgatott, igyekezett megem�szteni a hallottakat. Kira szorongva v�rt, att�l f�lve, hogy mivel Hitari a testv�re, a t�bbiek el�ld�zik innen. Hiszen mindig �gy j�rt. Ah�nyszor v�gre letelepedett valahol, �s bar�tokat, esetleg es�lyes szerelmet tal�lt, megjelent a n�v�re, �s mindent t�nkretett. �t el�ld�zt�k, �s minden kapcsolata megsz�nt a bar�taival. M�g n�ha most is f�jt, mikor belegondolt.

- Any�m mes�lt nekem egyszer az �rz�kr�l, amikor kicsi voltam. Azt mondta, �ket a d�monok is tisztelt�k, pedig nem voltak teliv�r d�monok. De te haland� vagy, nem f�l-vagy negyedv�r. Hogy tudsz �talakulni? – k�rdezte Inuyasha.

Kira csak d�bbenten n�zett.

- Nem �rdekli �ket, hogy Hitari testv�re vagyok? Nem akarnak el�ld�zni? Vagy itt hagyni?...

- Az �rz�kben egy d�mon lelke reinkarn�l�dott. De mivel egy testre egy d�moni l�lek t�l sok lenne, ikrekbe reinkarn�l�dik, �gy, hogy mindk�t testbe ker�l a l�lek j� �s rossz r�szeib�l is. Ez�rt tisztelik �ket a d�monok, �s ez�rt tudnak �talakulni…Igaz? – k�rdezte magyar�zata v�g�n Miroku Kir�t�l.

- Igen. – b�lintott Kira.

- �rtem. Akkor, gondolom, vel�nk j�ssz…- mondta Inuyasha. Kagome, Miroku �s Shippou is egyet�rt�n b�logatott.

Kira boldogan mosolyogva b�lintott, �s csatlakozott �j bar�taihoz �s r�gi bar�tn�j�hez.

***

Eltelt egy h�t. Kira Inuyash��kkal maradt, �s addigra m�r mindenki megkedvelte a l�nyt. �pp egy fenns�kon haladtak, mikor hirtelen s�t�t felleg ereszkedett le, �s kil�pett bel�le Naraku, Kagura, Kanna �s….Hitari.

- �dv�z�llek Inuyasha! Amint l�tom, �jabb sz�nalmas taggal b�v�lt a csapatotok! – mosolygott g�nyosan Naraku!

- Most meghalsz! – ki�ltotta Inu, de h�la Kagom�nek �s Sangonak, m�gse vetette mag�t Narakura.

- Most nem velem fogtok harcolni. Amint l�tj�tok, az �n csapatom is b�v�lt. – mutatott Naraku Hitarira.

- Hitari fog ma veletek harcolni. Tov�bbi kellemes napot! Oh, �s Sango! �tadom �dv�zleted az �cs�dnek! – mondta Naraku, majd Kagur�val �s Kann�val egy�tt elt�nt.

Sango csak d�h�sen meredt arra a pontra, ahol a f�ld�mon �llt. Hitari ezzel szemben mosolyogva szeml�lte a t�rsas�got.

- Na l�ssuk…Akkor kezdj�k is…Veletek! – ki�ltotta, Kagome �s Shippou fel� lend�lve.

Szeg�nyeknek arra sem maradt idej�k, hogy ki�ltsanak, Hitari minimum hat m�terre tasz�totta �ket, ahol fekve maradtak. A k�vetkez� Miroku volt, aki b�r p�rszor elugrott a t�mad�s ellen, nem volt ellenf�l a n� sz�m�ra. � is Kagom��k mell� ker�lt. Sangoval m�r nehezebben boldogult, mivel a l�ny r�gebbr�l ismerte, �gy tudta, merre fog mozdulni, de v�g�l a d�mon�rt� is a f�ldre ker�lt. Inuyash�nak m�r meg is siker�lt sebeznie, de a l�ny a k�vetkez� �t�s�vel a f�ldre k�ldte a hanyout.

- Nos, Hugi…Ketten maradtunk. – n�zett Kir�ra.

A k�vetkez� pillanatban m�r t�madott, de Kira mindig elugr�lt. Azt�n � j�tt. Hitarinak r� kellett d�bbennie, hogy h�ga, h�la Kagome korszer� gy�gyszereinek, teljesen meggy�gyult, ez�rt cselhez folyamodott. Mikor m�r �rezte, hogy veszt�sre �ll, az �ppen magukhoz t�r� Sango�k fel� csapott. Kira, hogy bar�tai ne s�r�ljenek meg, meg�ll�totta a t�mad�st, de �gy ez percre nem figyelt a n�v�r�re, Hitari pedig teljesen kihaszn�lta ezt. Egy er�s l�k�ssel letasz�totta Kir�t a fenns�kr�l.

- NEEEE!!!!!!!!!! – ki�ltott fel Sango, �s Hitarira vetette mag�t. A l�ny k�nnyen h�r�totta a t�mad�st, de ekkor majdnem eltal�lta Kagome nyila. Azt�n Miroku kazaanaja el�l kellett elugrania, majd v�g�l kicsit eltal�lta Inuyasha Kaze no Kizuja. Ekkor elt�nt.

Mindenki a fenns�k sz�l�hez rohant, de hi�ba n�ztek le, senki sem l�ttak. Kir�nak nyoma sem volt…

***

Kira m�zlij�ra, a fenns�k alatt egy foly� folyt, �gy a l�ny nem ken�d�tt sz�t a f�ld�n, csak a v�zbe esett. Egy ideig m�g sodorta a foly�, azt�n nagy nehezen kim�szott a v�zb�l. N�h�ny sz�lfuvallat ir�ny�t�s�val megsz�r�totta mag�t, majd elindult megkeresni a t�bbieket. Sajnos a foly� nagyon gyors foly�s� volt, ez�rt el�g messze elsodorta. Elindult a foly� partj�n arra, amerre a t�bbieket sejtette.

Hamarosan egy sik�t�s hatolt a f�l�be. Egy kisl�ny sik�tott. Kira gyorsan a hang fel� rohant. Egy hatalmas d�mon �pp k�sz�lt megenni a kisl�nyt, mikor Kira oda�rt.

- Nem v�ltozhatok �t...Megijeszten� a kisl�nyt...De m�g �gy is van annyi hatalmam, hogy el�ld�zzem a sz�rnyet...

Egy k�nnyed legyint�s�re hatalmas sz�lvihar kapta fel a d�mont, s messzire rep�tette. A kisl�ny m�g mindig becsukott szemmel �llt. Kira odahajolt hozz�.

- Nem kell f�lned, kisl�ny…A d�mon elt�nt…- mondta kedvesen.

A l�ny kinyitotta a szem�t.

- K�sz�n�m…- mosolygott megment�j�re.

- Nincs mit. De az erd� vesz�lyes. Mit keresel egyed�l itt?

- Vir�got szedni mentem…- magyar�zta a l�ny, felmutatva egy csokor vir�got. Kira ekkor egy nagyobb sebet vett �szre a karj�n.

- Meg�t�tted a kezed? – k�rdezte.

A l�ny b�lintott. Kira let�pett egy cs�kot a ruh�j�b�l, �s bek�t�tte a sebet.

- Hazatal�lsz egyed�l?

- Nem hiszem…Nem tudom, merre vannak, akikkel eddig voltam…- v�laszolt a l�ny.

- Akkor ak�r velem is j�hetsz…A hegy fel� tartok, biztosan van arra egy falu, ahol befogadnak, �s ott a bar�taid is megtal�lhatnak…

- J�! A nevem Rin. – v�laszolt boldogan a l�ny.

- �n Kira vagyok. Gyere, Rin, menj�nk. – fogta meg a l�ny kez�t Kira, majd elindultak.

�jjel egy tiszt�son aludtak, de m�r kora reggel elindultak. Kira mivel nem tudta, hogy bar�tai az�rt egy kicsit elint�zt�k Hitarit, f�lt, hogy n�v�re megt�madja �ket, am�g Rin vele van. Hamarosan h�zak t�ntek fel, majd be�rtek egy faluba, ahol sz�vesen befogadt�k Rint.

- Biztos nem mehetek veled? – k�ny�rg�tt Rin.

- Sajnos nem…El�g vesz�lyes az �letem…- mosolygott szomor�an Kira.

- K�rlek…Nem f�ln�k…Becssz�…- pr�b�lkozott a l�ny.

- Nem lehet…Szia Rin! – k�sz�nt el Kira, majd elindult.

- Szia…- k�sz�nt el szomor�an Rin, majd kelletlen�l elindult �j sz�leivel.

Kira gyakran h�tran�zett, mert f�lt, ideiglenes �tit�rsa k�vetni fogja, �s � nem akarta vesz�lybe sodorni Rint, f�leg, hogy r�vid �tjuk sor�n megkedvelte a kisl�nyt.

Eltelt n�h�ny nap, Kira lassan s�t�lt az erd�ben. Rem�nykedett benne, hogy hamarosan megtal�lja a t�bbieket, �s m�r att�l sem tartott, hogy �sszefut n�v�r�vel, mivel az�ta teljesen visszat�rt az ereje. �pp egy �jabb tiszt�son haladt kereszt�l, mikor egy hang meg�ll�totta.

- �llj, haland�!

Kira meg�llt, �s szembefordult a hang tulajdonos�val. Egy kis, z�ld l�ny sz�lt hozz�, aki m�g�tt egy feh�r haj�, arany szem� f�rfi �llt. Kira hamar r�j�tt, hogy Sesshoumaru az.

- Mit akarsz? – k�rdezte higgadtan.

- Hol van Rin? Mi�rt vitted el? – kiab�lta a kis d�mon.

- Semmi k�z�d hozz�. Am�gy meg mit akartok att�l a kisl�nyt�l? – k�rdezte Kira.

A kis d�mon arca teljesen elv�r�s�d�tt a d�ht�l.

- Meghalsz, haland�! – ugrott Kira fel�, kez�ben a botj�val, ami t�zet kezdett ok�dni.

Kira persze k�nnyed�n elugr�lt, �s mivel a kis vakar�k nem fogta fel, hogy ezzel nincs sok es�lye, le�t�tte. Megfordult, �s el akart indulni, de a k�vetkez� pillanatban azon kapta mag�t, hogy Sesshoumaruval n�z farkasszemet.

- Hol van a l�ny? – k�rdezte.

- Mi�rt akarod tudni? �s mi k�z�d van Rinhez? Veletek utazott?

- Ne k�rdez�sk�dj, haland�! – fenyegette meg Sessh Kir�t. De ekkor a l�ny felfedezett valamit a hideg arany szemekben. Agg�d�st. M�ghozz� �gy t�nt, Rin fel�.

- Egy kis faluba vittem, ahol azt mondt�k, gondj�t fogj�k viselni.

- Vezess oda.

- Rendben. – v�laszolt Kira, majd elindult. Sesshoumaru ut�na. Jakent (ha valaki m�g nem j�tt volna r�, � volt a kis d�mon J), aki m�g mindig �jultan hevert a f�ld�n, otthagyt�k.

- Ezt nem �rtem...Mi�rt agg�dik Sesshoumaru Rin�rt, amikor nem igaz�n szereti a haland�kat? �s hogy lehet, hogy Rin eddig vel�k utazott? Ezt ki fogom der�teni...

***

Lassan lesz�llt az �j. Mivel eg�sz nap mentek, est�re meg�lltak. Egy kis tiszt�son telepedtek le, Kira az egyik f�n�l, Sesshoumaru a tiszt�s m�sik fel�n l�v�n�l �lt le. Jaken, aki id�k�zben be�rte �ket, ura k�zel�ben �lt le. Kira nem igyekezett besz�lget�st kezdem�nyezni, csak csendben figyelte a k�t d�mont. V�g�l Sesshoumaru sz�lalt meg.

- Te az �cs�m csapat�hoz tartozol, igaz? – k�rdezte.

- Igen, nem r�g csatlakoztam hozz�juk.

- Heh, a sz�nalmas haland�k csapata!...- horkant fel Jaken

- Nem akarok k�t�zk�dni, de ha annyira sz�nalmasak vagyunk, hogy tudtalak nem olyan r�g el�g k�nnyen elint�zni? – k�rdezte mosolyogva Kira.

Jaken erre r�gt�n elhallgatott. Sesshoumaru �rdekl�dve f�rk�szte a l�nyt. Meglepte a b�tors�ga, amivel visszasz�lt neki, �s a k�nnyed mosolya, amivel Jaken s�rt�s�re v�laszolt, r�ad�sul a v�lasz�val alaposan feladta a leck�t a kis d�monnak. M�g egy mosolyf�le is felderengett ajkain, b�r ez annyira nem volt l�that�, hogy csak � tudott r�la, b�r az, hogy � mosolyog, r�ad�sul egy haland� miatt, annyira lefoglalta a gondolatait, hogy csak hom�lyosan �rz�kelte, hogy Kira fel�llt, �s els�t�lt.

A l�ny lassan levetk�z�tt, majd beles�t�lt a t�ba. �szott egy kicsit a kellemes v�zben, majd hirtelen egy �g reccsen�s�t hallotta. Megfordult, �s a t� fel� cs�rtet� Jakent pillantotta meg.

- Mit k�pzelsz, hova m�sz, haland�?!...- k�rdezte a d�mon, majd egy pillanatra megakadt a szeme, Kira mellmagass�g�ban.

Kira ekkor vette �szre, hogy akaratlanul is, de f�lig kinn van a v�zb�l…

Sesshoumaru hirtelen egy hatalmas csobban�sra, sik�t�sra, �s egy �ri�si �t�s hangj�ra kapta fel a fej�t, amit egy f�jdalmas ord�t�s k�vetett. Nemsok�ra megjelent a roppant d�h�s, vizes haj� Kira, �s m�g�tte a szint�n d�h�s Jaken, aki egy hatalmas p�pot tapogatott a fej�n. A d�mon �s a l�ny ord�tozva k�zeledtek a tiszt�shoz.

- Ezt mi�rt kaptam?! – ord�totta Jaken, a p�pot tapogatva.

- M�g k�rdezed?! Mert egy perverz d�mon vagy, az�rt!!! Ha m�g mindig nem fogn�d fel, az�rt mert meglest�l!!! – kiab�lt vissza Kira, majd le�lt az egyik f�hoz.

Jaken �pp visszav�gott volna, mikor egy halk hang sz�lt k�zbe…

- Jaken. – sz�lalt meg Sesshoumaru, hangj�val azonnal elhallgattatva a kis d�mont.

Kira meglepetten r�ndult �ssze. D�h�ben �szre sem vette, hogy majdnem a d�mon mell� �lt le. Mivel nem akart teljesen h�ly�nek kin�zni, �s mert Sessh sem zavarta el, nem �llt fel, hogy arr�bb menjen.

Sesshoumaru ek�zben a szeme sark�b�l folyton Kir�t figyelte. A l�ny vizes haj�b�l a v�z az eddig sem t�l b� ruh�j�ra sziv�rgott, �gy m�g jobban l�tsz�dott Kira gy�ny�r� alakja. Sessh l�tta, hogy a l�ny pr�b�lja ugyan leplezni, de vacog.

- Jaken, rakd meg a t�zet! – parancsolta.

A l�ny meglepetten n�zett a d�monra, mivel l�tta rajta, � nem f�zik. A pillant�suk tal�lkozott, �s n�h�ny pillanatig egym�s szem�be n�ztek, majd Kira elford�totta a fej�t, �s figyelm�t abb�li zavar�nak szentelte, hogy a d�mon szem�ben �jabb �rzelmeket fedezett fel, �s hogy ett�l a felfedez�st�l valami�rt elpirult.

Ezalatt Sesshoumaru is a saj�t zavar�val volt elfoglalva. �rzett valamit, am�g a l�ny szem�be n�zett. De hogy �, a nagy Sesshoumaru, �rezzen valamit, am�g egy haland�t n�z? �s az �rz�s nem a gy�l�let legyen? Mert m�g Rin eset�ben nem lep�dne meg ezen, de egy idegen haland�n�l, akinek m�g a nev�t sem tudja? Ez nem norm�lis…

- Hogy h�vnak? – k�rdezte

- Kir�nak…Te meg Inuyasha b�tyja vagy, Sesshoumaru…- v�laszolt Kira.

Sessh csak b�lintott. Kira a f�nak d�lt, majd elnyomta az �lom. Sesshoumaru m�g egy ideig figyelte a l�ny sz�p arc�t, majd � is elaludt.

Aznap �jjel egy l�nnyal �lmodott. Nem l�tta az arc�t. A l�ny odas�t�lt hozz�, � pedig a karjaiba fogta, �s megcs�kolta, majd hirtelen a sz�l felkapta a l�nyt, �s � elt�nt… Sesshoumaru hirtelen �bredt fel. A nap m�g nem is kelt fel, Jaken b�k�sen aludt a f�n�l.

- Mi a baj? – hallott egy halk hangot.

Odafordult. Kira n�zett fel� a fa mell�l, ahol �lt. Sessh nem sz�lt, csak elford�totta a fej�t. Kira megvonta a v�ll�t, de az�rt m�g f�rk�szte egy ideig a d�mont, majd visszaaludt. Sesshoumaru nem vette �szre. Maga el� b�mult, sz�v�ben azzal a m�ly szomor�s�ggal, amit akkor �rzett, amikor a l�ny elt�nt…

***

M�snap m�r ennek a szomor�s�gnak nyoma sem volt. Sesshoumaru csendben ment, mik�zben a vid�man dudor�sz� Kir�t figyelte. A l�ny sem t�volodott el annyira a d�mont�l, mint tegnap. Hamarosan ez a t�vols�g annyira lesz�k�lt, hogy m�r egym�s mellett mentek. Kira m�g a dudor�sz�st is abbahagyta, mivel �gy hitte, ez zavarja a d�mont.

- Mi�rt hagytad abba? – hallatszott Sessh k�rd�se.

- Gondoltam, zavar…- v�laszolt Kira zavartan.

- Nem, nem zavar…- v�laszolt Sesshoumaru, �s m�g egy enyhe mosolyt is megengedett mag�nak.

Kira, valami�rt nagyon boldogan att�l, fogy a fi�t nem zavarja a dudor�sz�sa, �jra d�dolni kezdte az el�bbi dallamot, majd k�s�bb m�r halkan �nekelte is a dalt. Sesshoumaru csendben hallgatta. Aznap nem t�rt�nt t�l sok �rdekes dolog vel�k. M�r hosszabban besz�lgettek, de a m�ltjukat mindketten ker�lt�k. �jszaka �jra a szabad �g alatt k�sz�ltek t�bort verni. Kira t�zet rakott, �s elkezdte megs�tni azokat a halakat, amiket egy k�zeli patakban fogott. Megk�n�lta vel�k Sessht �s Jakent is, de egyik�k sem k�rt. Sesshoumaru fel�llt, �s elment, Jaken pedig kis id� m�lva szint�n elt�nt. Kira mag�nyosan, a t�z mellett t�lt�tte az �jszaka nagy r�sz�t. M�r r�g elnyomta az �lom, mikor hajnalban Sesshoumaru visszat�rt. A d�mon le�lt a t�z mell�, majd elaludt.

Reggel Kira arra �bredt, hogy valami meleg van a kez�n. Kinyitotta a szem�t, �s elh�lve tapasztalta, hogy ami selymesen bor�tja be a kez�t, az v�r. R�gt�n fel�lt, k�r�ln�zett. A t�z mellett Sesshoumaru fek�dt, s az � v�re folyt. A l�ny gyorsan a seb f�l� hajolt, �s jobbat nem tal�lva, hossz� k�peny�b�l t�pett cs�kokat, amivel bek�t�zte a sebet. Sesshoumaru hamarosan mag�hoz t�rt, �s csod�lkozva l�tta, hogy a l�ny k�peny�nek anyagj�val vannak bek�tve a sebei, s Kira agg�dva hajol f�l�.

- Hogy vagy?

- T�l�lem…- v�laszolt Sessh, �s m�r fel is akart volna �llni, ha Kira vissza nem tartja.

- M�g nem k�ne fel�llnod! A sebeid komolyak, ezzel m�g a d�moni gy�gy�t� k�pess�ged sem b�r el hamar! M�g egy �r�t fek�dn�d kell!

L�tva, hogy Kira komolyan gondolja, amit mond, a d�mon kelletlen�l visszafek�dt.

- Mi�rt seg�tett�l rajtam? – k�rdezte Sesshoumaru kis id� m�lva.

Kira hirtelen nem tudott mit felelni.

- T�nyleg...Mi�rt mentettem meg az �let�t?...Tal�n mert...Mert tetszik?...Nem tudom...

- Nem tudom…

- Az�rt k�sz�n�m…- v�laszolt a d�mon, aki �szrevette a l�ny zavar�t.

Ekkor meg�rkezett Jaken.

- Sesshoumaru nagy�r! Mi t�rt�nt veled, Nagyuram?! – ki�ltotta, mikor megl�tta Sessh bek�t�z�tt sebeit.

- Nem tartozik r�d, Jaken. Hol volt�l?

- ���…Csak elmentem s�t�lni…mert…mert…

- Mert nem akart�l egy haland� k�zel�ben lenni? – k�rdezte Kira, arc�n mosollyal.

Jaken nem v�laszolt, ink�bb le�lt Sesshoumaru k�zel�be. Az elk�vetkez� egy �r�ban, am�g Sessh fek�dt, senki sem sz�lt. Sesshoumaru az�rt nem, mert a sebei gy�gyul�s�val volt elfoglalva, Jaken az�rt, mert nem akart besz�lgetni, Kira pedig az�rt, mert Jaken a viselked�s�vel az�rt egy kicsit megs�rtette.

Mikor Sessh sebei v�gre valamennyire begy�gyultak, elindultak. �t k�zben mind�ssze annyi t�rt�nt, hogy n�h�ny k�sza szelecske feld�nt�tte Jakent. Mik�zben szolg�ja morg�s�t hallgatta, Sesshoumaru apr� mosolyt fedezett fel Kira arc�n, ahogy a l�ny a s�ros d�mont n�zte. (mondanom se kell, a sz�l a s�rba tasz�totta, nem mag�t�l volt s�ros J). Nemsok�ra meg�rkeztek a faluba, ahova Kira Rint vitte. A falu hat�r�n Kira megtorpant.

- Ink�bb csak �n megyek be. V�rjatok itt. Nem kellene megijeszteni az embereket.

Sessh csak b�lintott. Kira elindult, �s n�h�ny perc m�lva Rinnel t�rt vissza.

- Sesshoumaru nagy�r! Jaken! – kiab�lta a kisl�ny, �s k�rbeszaladg�lta egy p�rszor a k�t d�mont.

Kira mosolyogva n�zte.

- Akkor �n megyek is…- mondta, majd elindult.

Rin odaszaladt hozz�.

- Nem maradsz?

- Nem lehet. Meg kell keresnem a bar�taimat…- mosolygott Kira.

- Keletre vannak. – sz�lalt meg Sesshoumaru.

Kira k�sz�n�sk�ppen r�mosolygott, majd elindult. Alakj�t lassan elnyelte az erd�.

- Hi�nyozni fog…- motyogta Rin.

Sesshoumaru csak megfordult, �s elindult. B�r senkinek sem vallotta volna be, �rezte, hogy neki is hi�nyozni fog a l�ny.

***

- Rem�lem, j�l van…- sz�lalt meg Kagome.

M�r n�h�ny nap eltelt az�ta, hogy Kira elt�nt, �s a csapat sehol sem tal�lta a l�nyt…

- J�l van…- sz�lalt meg egy vid�m hang m�g�tt�k…

A csapat egy emberk�t fordult h�tra. M�g�tt�k �llt a mosolyg� Kira.

- H�t ti meg mi�rt vagytok �gy elken�dve? – k�rdezte.

- R�d v�rtunk! Hol volt�l? – k�rdezte Sango megk�nnyebb�lve, hogy bar�tn�je �l.

- Tettem egy kis kit�r�t…

- Aha…�s a k�penyed? Mi�rt olyan szakadt?...- k�rdezte Kagome.

- Nem �rdekes…Majd egyszer elmondom…- ker�lte ki a v�laszt Kira.

Inuyasha homlokr�ncolva n�zte a l�nyt. Sesshoumaru szag�t �rezte rajta…�s a b�tyja v�r�nek szaga is �rz�d�tt Kira b�r�n…De mivel l�tta a l�nyon, hogy most nem akar a kalandjair�l besz�lni, nem firtatta a dolgot.

Kira megk�nnyebb�lve f�jta ki mag�t, mikor l�tta, hogy Inuyasha nem f�z semmit ahhoz, hogy Sesshoumaru szaga �rz�dik r�la...Tudta, hogy a hanyou biztosan meg�rezte rajta a d�mon szag�t, �s most nagyon �r�lt, hogy nem kell mindenkinek elmes�lnie kis kalandj�t.

A csapat tov�bb folytatta �tj�t, Narakut, �s az �kk�szil�nkokat keresve.

***

Lassan lesz�llt az �j. Rin unatkozva �lt a t�z mellett. M�r n�gy nap telt el az�ta, hogy Kira elment. Sesshoumaru elment, Jaken pedig a t�z mellett hortyogott. Rin nagyon unatkozott. Hirtelen elhat�rozta, hogy elmegy, �s szed n�h�ny vir�got Sesshoumarunak. Fel�llt, �s elindult egy patak fel�, ahol, amikor arra mentek, sz�p, k�k vir�gokat l�tott.

Hamar oda�rt, �s elkezdte szedni a vir�gokat. Hirtelen azonban egy alakot pillantott meg, nem messze t�le. A l�nynak hossz� haja, s�t�t ruh�ja volt, �s nagyon ismer�snek t�nt.

- Kira? – sz�lalt meg b�tortalanul Rin.

A l�ny fel� fordult. Nem Kira volt, mert a holdf�nyn�l l�tszott, hogy s�t�tebb haja, �s ruh�ja van, de nagyon hasonl�tott r�.

- Te ismered Kir�t? – k�rdezte az idegen. Hideg hangja volt, amit�l Rin �nk�ntelen�l is megborzongott.

- Igen…- v�laszolta kiss� remeg� hangon.

A n� elmosolyodott, �s elindult Rin fel�.

- Te ismered? – k�rdezte a l�ny.

- Igen…Ismerem…- v�laszolt a n�, majd felkapta Rint, �s felrep�lt vele az �gbe.

A kisl�ny elejtette a vir�gokat, amik a f�ldre hullottak…

- Jaken! – sz�lalt meg egy szigor� hang a kis d�mon feje f�l�tt.

Jaken azonnal fel�llt, �gy n�zett ur�ra.

- Hol van Rin? – k�rdezte Sesshoumaru.

A kis d�mon k�r�ln�zett. Rinnek semmi nyoma sem volt.

- Nem tudom, Nagyuram. Mikor elaludtam, m�g a t�z mellett �l…- v�laszolt, de nem tudta befejezni, mert Sessh egyszer�en kereszt�l gyalogolt rajta, majd elindult arra, amerr�l a l�ny szag�t �rezte.

�tja egy patak partj�hoz vezetett. Itt er�sen �rezte Rin illat�t, de l�tni nem l�tta a kisl�nyt. Ekkor megpillantott n�h�ny k�k vir�got, amelyeket valaki leszak�tott, de azt�n elejtett. A vir�gokon �rz�d�tt Rin illata, meg egy m�sik illat, amely valahogy ismer�s volt, �s m�gsem…Azt�n r�j�tt. Kir�n �rezte ezt az illatot, b�r ez nem a l�ny szaga volt. Sessh beleszagolt a leveg�be, majd elindult arra, amerre ezt az illatot �rezte, ami �sszefon�dott Rin illat�val.

Menet k�zben volt ideje gondolkodni. Ami�ta Kira elment, minden �jjel, amikor elaludt, mindig ugyanazt az �lmot l�tta: Egy l�nyt l�tott. A l�ny odas�t�lt hozz�, � �tfogta karjaival, �s megcs�kolta…azt�n megl�tta az arc�t. Kira volt az, akit a karjaiban tartott, �s � n�zett r� gy�ny�r�, de szomor� szemekkel. Majd a sz�l felkapta a l�nyt, �s � elt�nt…

Nem �rtette mag�t. Hogy �lmodhat folyton azzal a haland�val?! Hiszen � egy hatalmas d�mon, nem �rezhet semmit sem egy egyszer� l�ny ir�nt! Rem�lte, hogy m�g azel�tt siker�l letiszt�znia mag�ban ezt, miel�tt megtal�lja Rint, mivel annak, aki elrabolta a l�nyt, k�ze lehet Kir�hoz…�s Sesshoumaru nem akart �gy tal�lkozni a l�nnyal, hogy ilyen furcsa, bizarr gondolatai vannak vele kapcsolatban…

***

Inuyash��k nyugodtan s�t�ltak a napf�nyben. A l�nyok vid�man csever�sztek, a fi�k el�tt�k mentek. Shippou duzzogott, mert kapott egyet Inuyash�t�l a fej�re, mert reggelin�l meg merte jegyezni, hogy a hanyou igaz�n ehetne kult�r�ltabban. Inu pedig az�rt duzzogott, mert � meg Kagom�t�l kapott, miut�n Shippout fejbe verte. �gy Miroku, mivel a m�sik kett� hallgatott, nem kezdem�nyezett besz�lget�st.

- Kira, figyelsz egy�ltal�n? – k�rdezte meg harmadszorra bar�tn�j�t Sango.

- Mi? Ja, persze…- b�lintott Kira.

- Olyan fura vagy, mi�ta visszaj�tt�l…Tiszt�ra olyan vagy, mint aki szerelmes…- jegyezte meg Kagome.

- Hogy ����n?!?! Sze-szerelmes?!?! Ugyan, l�nyok, dehogy! – tiltakozott elv�r�s�dve Kira.

- H�t, nem tudom…Biztos nem tal�lkozt�l senkivel sem az �ton? – k�rdezte Sango.

- Nem, mondtam m�r, hogy nem!!!! – kiab�lta Kira d�h�sen, majd elrohant a t�bbiek el�l.

- Ebbe meg mi �t�tt? – n�zett a l�ny ut�n Miroku.

- Tal�n kicsit t�l sokat piszk�lt�tok mostan�ban, nem l�nyok? – k�rdezte Shippou.

- H�t, lehet…De olyan furcsa lett…- mondta Sango.

Inuyasha hallgatott. Nem mondta el senkinek, hogy Sesshoumaru szag�t �rezte Kir�n.

- Vajon van k�ze Kira furcsa viselked�s�hez a b�ty�mnak?...

Kira j� sok�ig szaladt a f�k k�z�tt. Mikor meg�llt, rem�nykedett benne, hogy m�r nem l�tszik az arc�n az az elpirul�s, amit az okozott, amikor Kagome megeml�tette, hogy olyan, mint aki szerelmes.

- Hogy �n szerelmes! Nem szerethettem bele Sesshoumaruba! Ok�, helyes, meg minden, s�t m�g tetszett is egy kicsit, de nem vagyok szerelmes bel�!!! Vagy m�gis?...Nem tudom...De m�g ha szerelmes lenn�k bel�, � �gy tudja, haland� vagyok...�s � megveti a haland�kat...M�rmint Rinen k�v�l...

- Jaj, rem�nytelen eset vagyok!...- s�hajtotta hangosan Kira, majd elindult vissza a t�bbiekhez.

- A sz�mb�l vetted ki a sz�t, Hugi! – sz�lalt meg valaki a h�ta m�g�tt.

Kira r�gt�n megfordult. El�tte, �gy m�sf�l m�terrel a f�ld felett lebegett Hitari. �s tartott valakit a kez�ben…Rin volt az.

- Engedd el a l�nyt! – kiab�lta Kira.

- Ugyan mi�rt? Mert te azt mondod? – k�rdezte mosolyogva a n�v�re.

- Nem csak az�rt…- hallatszott egy rideg hang a k�zelb�l…

***

Sesshoumaru m�r el�g r�g�ta �ton volt, de �rezte, Rin nagyon k�zel van. Annyira belemer�lt a l�ny illat�nak k�vet�s�be, hogy amikor meg�rzett egy �jabb illatot, nem jutott esz�be a tulajdonosa neve, b�r tudta, ismeri az illet�t. Ekkor meghallott egy hideg hangot.

- Ugyan mi�rt? Mert te azt mondod? – k�rdezte egy �jfekete ruh�s, fekete haj� n�, aki a leveg�ben lebegett…A kez�ben pedig ott volt a r�m�lt Rin.

- Nem csak az�rt…- sz�lalt meg a youkai.

A n� r�n�zett. Az arca valahogy ismer�s volt, de nem ugrott be a d�monnak, hogy honnan.

- Sesshoumaru?! – hallatszott egy d�bbent hang a n� mell�l.

Sessh odan�zett, �s megpillantotta Kir�t. R�gt�n r�j�tt, kinek az illat�t �rezte, �s arra is, hogy mi�rt volt ismer�s neki az n�. A feketehaj� l�ny majdnem �gy n�zett ki, mint Kira. K�l�nbs�g csak a ruh�j�ban, a haj�ban �s abban volt, hogy m�g Kir�val ellent�tben a n�b�l sug�rzott a hideg s�t�ts�g. De ahogy Kir�ra n�zett, Sesshoumaru egy pillanatra csak a l�nyra tudott figyelni, minden m�s megsz�nt k�r�l�tte, csak azt a k�t gy�ny�r� szemet l�tta, ami �lmaiban is k�s�rtette. Amikor tekintet�k �sszekapcsol�dott, mindkettej�ket furcsa melegs�g �nt�tte el. A pillanat r�vid volt, de �k �veknek �rezt�k…Azt�n Hitari hangja t�rte meg a pillanatot.

- �, a h�res Sesshoumaru! Hamar a nyomomra bukkant�l…L�tom, m�r ismered a h�gomat…- mosolygott Hitari.

Sessh d�bbenten n�zett Kir�ra.

- A h�ga?!?!?! Mir�l besz�l ez a n�?!?!?! Hiszen � d�mon...Kira meg haland�!!!

De amikor a l�ny szemeibe n�zett, nem l�tott m�st, csak m�ly szomor�s�got, �s d�h�t.

- Ahogy l�tom, a Hugic�m nem mes�lte el, ki is val�j�ban…Ez egy olyan cs�nya szok�sa…- mosolygott Hitari.

- Nem �rdekel, ki �. A l�nyt akarom. – n�zett Rinre a d�mon.

- Sajn�lom, de azt nem lehet…M�g sz�ks�gem van r�…- mosolygott Hitari.

- Mire kell neked az a gyerek?! – k�rdezte Kira.

- Ez egyszer�. Ha �tadod az er�d, nem b�ntom…Ha pedig nem teszed…Nos, akkor elmondhatod, hogy egy �jabb �let sz�rad a lelkeden…- mosolygott Hitari.

Kira lelki szemei el�tt felderengett egy eml�k: A n�v�r�vel harcol, de t�l gyenge. Hitari az erej�t k�veteli, de nem tudja meg�lni, arra m�g van ereje, hogy megv�dje mag�t. A n�v�re megzsarolja, hogy elpuszt�tja egy k�zeli falu minden lak�j�t, ha nem adja �t az erej�t. Nem hisz neki. Ekkor egy hatalmas vihar kerekedik, �s mindenkit elpuszt�t a faluban. Nem tud seg�teni az embereken, nincs el�g ereje. L�tja n�v�re g�nyosan mosolyg� arc�t, ahogy a vihar el�tt lebeg…

- Nem...M�g egyszer nem...Nem hagyom!

- Ne mer�szeld! – ord�tja Kira, �s a k�vetkez� pillanatban Hitarinak ugrik.

K�r�l�tt�k hatalmas sz�l t�mad. Kira m�rhetetlen d�hvel ostromolja n�v�r�t �jabb, �s �jabb t�mad�sokkal, de hi�ba. Hitari k�nnyed�n ellebeg a csap�sok el�l.

Sesshoumaru d�bbenten figyeli a testv�rek harc�t.

Ekkor egy ki�lt�s hallatszik…

- Hiraikotsu! – �s a csontbumer�ng majdnem lecsapja Hitari fej�t…