Az �g �rn�je II. – Kira visszat�r

(by Keiko)

Viharos �jszaka volt a k�z�pkori Jap�nban. Az eget hatalmas felh�k lept�k el, olyan vastagok, hogy sem a Hold, sem a csillagok f�nye sem tudott �thatolni rajtuk. Az �gen vill�mok cik�ztak, a sz�l f�kat csavart ki, �s h�zakat rong�lt meg, az es� folyamatosan zuhogott.

Egy k�zeli faluban az emberek riadtan n�zt�k a tombol� vihart, ami a k�zel�kben l�v� tiszt�son szabadult el igaz�n.

Hirtelen csend lett. Az emberek azt hitt�k, v�ge a viharnak, n�h�nyan megk�nnyebb�lve b�jtak el� fedez�k�kb�l, mikor hirtelen vill�mcsap�sok lept�k el a kis tiszt�st, mindegyik ugyan oda csapott be. A sz�l irt�zatos er�vel f�jt, �s az es� is r�kezdett.

Azt�n lassan el�ltek a vill�mok, �s k�s�bb minden elcsendesedett.

M�snap reggel az emberek r�gt�n nekifogtak megrong�l�dott h�zaik megjav�t�s�hoz. Mindenki seg�dkezett, kiv�ve a kisebb gyerekek, akik csak l�b alatt lettek volna.

Nekik sz�leik azt mondt�k, j�tszanak valahol egy�tt. A gyerekek vid�m j�t�kba kezdtek, de egy id� ut�n ez is unalmass� v�lt.

- Van egy �tletem! N�zz�k meg a tiszt�st, ahov� a vill�mok csaptak be az �jjel! – sz�lalt fel az egyik kisl�ny.

- Jaj, nem m�r Miya! Mi lenne olyan �rdekes a tiszt�sban? �s k�l�nben is, anya azt mondta, ne menj�nk oda! – ellenkezett az egyik kisfi�.

- Nem tudn� meg…Gyere m�r Kazu! Naaaa, gyere! – k�rlelte a kisl�ny a b�tyj�t.

Mivel a t�bbi gyerek Miya mell� �llt, v�g�l Kazu is megadta mag�t. A gyerekek hamar eljutottak a tiszt�shoz.

Illetve ahhoz a helyhez, ami r�gen egy tiszt�s volt. Most a sokszori vill�mcsap�sok egy hatalmas kr�tert �t�ttek a f�ldbe.

- F������…- �muldoztak a gyerekek.

- N�zz�tek, valaki van a szakad�k alj�n! – ki�ltott fel Miya.

Minden gyerek a kr�ter sz�l�hez sietett.

- Szerintem ez egy d�mon! – ki�ltott fel az egyik kisfi�.

- Nem! Szerintem ez egy ember, csak beleesett a lyukba! – v�gta r� Miya, �s �vatosan elindult lefel�.

Mikor le�rt, odal�pett az idegenhez. Egy l�ny volt az, de furcsa m�d a b�re nem volt sebes, mintha lezuhant volna, sem a ruh�ja szakadt. Sz�p, k�k ruh�ja volt, �s hossz� k�penye. Barna, hossz� haja keresztezte sz�p arc�t.

- Csak egy l�ny! Nincs mag�n�l! Lej�hettek! – rikkantott fel Miya.

Lassan minden gyerek lem�szott a l�nyhoz. Ekkor hirtelen a k�k ruh�s idegen megmozdult. A gyerekek kiss� elt�volodtak t�le.

A l�ny kinyitotta sz�p, m�lyk�k szem�t, majd fel�lt. K�r�ln�zett. A gyerekek, mivel l�tt�k, hogy nem b�nt, lassan visszamer�szkedtek hozz�. Semmi k�l�n�s nem volt rajta, egyetlen kiv�tellel: feh�rsz�n� f�ny vette k�r�l.

- Szia! Honnan j�tt�l? – sz�l�totta meg Miya.

A l�ny sz�p arc�ra szomor�s�g �lt ki.

- Nem tudom…Semmire sem eml�kszem azel�ttr�l, hogy most fel�bredtem…- v�laszolta sz�p, kellemes hangj�n.

A gyerekek egy�tt�r�en n�ztek a l�nyra.

- Azt tudod, hogy h�vnak? – k�rdezte Kazu.

- Igen…A nevem Kira…- v�laszolt a l�ny.

- �n Miya vagyok! – mutatkozott be a kisl�ny.

- �n meg Kazu! – v�gta r� a b�tyja.

Erre persze minden gyerek elharsogta a nev�t. Kira k�z�tt�k �llt, �s pr�b�lta mindegyiket megjegyezni. Miut�n mindenki bemutatkozott, ism�t Miya sz�lalt meg.

- Nincs kedved elj�nni hozz�nk? A mi falunkban biztos ellakhatsz!

- Igen! Gyere el hozz�nk! L�gyszi, Kira, gyere! – kezdte k�rlelni a l�nyt az �sszes gyerek.

- H�t, ha nem zavarok…- mosolygott a l�ny.

Ekkor mindenki ujjongani kezdett, �s a gyerekek megragadt�k Kira kez�t, szinte felh�zva �t a kr�ter fal�n.

***

- Ugyan, mib�l gondolod, hogy ez most igaz lesz? – m�rgel�d�tt Inuyasha.

- Szerintem az. – v�laszolta Miroku.

- De h�t ezt mondtad az el�z� h�rom esetben is! – emelte fel a hangj�t Inu.

- Szerintem akkor is n�zz�k meg, h�tha igaz…- mondta el v�lem�ny�t Sango.

- Szerintem is. – tette hozz� Kagome.

Miut�n Inuyash�t leszavazt�k, a kis csapat tov�bb indult. Hirtelen nem v�rt vend�gekbe botlottak.

- Sesshoumaru! Te mit keresel itt?! – k�rdezte Inuyasha.

- Szerintem azt, amit mi. Meg akarja tudni, igaz-e a h�r. – v�laszolt a d�mon helyett Kagome.

Sessh csak b�lintott.

- Szerintem akkor sem az. Eddig h�romszor hallottunk egy nagy erej� haland�r�l, akit Kir�nak h�vtak, �s mindeddig egyik sem volt igaz! Az els�t, t�nyleg Kir�nak h�vt�k, de egy er�tlen �regasszony volt, a m�sik helyen senkit sem tal�ltunk, a harmadikat pedig nem is Kir�nak, hanem Mir�nak h�vt�k, csak Miroku s�ket! – h�borgott Inuyasha.

- Nem vagyok s�ket! Csak nagyon halkan besz�lt az az �regasszony, akit�l a h�rt tudtam…- v�dekezett Miroku.

- Nem gondolj�tok, hogyha Kira t�nyleg visszaj�n, akkor megkeres minket?! – m�rgel�d�tt Inuyasha.

- Hallgass m�r el! – sz�lt r� Kagome.

- A haland�nak igaza van. – sz�lalt meg Sesshoumaru.

- MI?! NEM FOGOK ELHALLGATNI!!!!!!!! – ord�tott Kagom�vel Inuyasha.

- Osuwari. – v�laszolt a l�ny, a hanyou pedig k�zeli ismerets�gbe ker�lt a talajjal.

Ami�ta Kira elt�nt, eltelt h�rom h�nap, �s b�r a t�bbiek kezdt�k feladni a rem�nyt, hogy valaha is viszontl�tj�k a l�nyt, mindig, amikor olyan h�r j�rta, aminek k�ze lehet hozz�, felkerekedtek, hogy megn�zz�k, igaz-e.

Eddig sajnos semmi sikerrel sem j�rtak.

Sesshoumaru is �gy tett, �s b�r m�r nagyon unta, hogy Jaken vagdosta a f�khoz, vagy l�pegetett r�, mert nem akarta a kis d�mon halk morg�s�t hallani, miszerint ebb�l �gysem lesz semmi, meg f�l�sleges ez az eg�sz, mindig �tra kelt, �s, Jakennel ellent�tben Rin sohasem panaszkodott emiatt.

�jszak�ra pedig maradtak neki az �lmok. Az �lmok, amikben Kir�val volt, �s az �lmok, amikb�l �gy �bredt fel, hogy a l�ny hangj�t hallotta: M�g tal�lkozunk…

- V�gre itt vagyunk! – ki�ltott Kagome, egy kis falura mutatva.

A kis csapat bement. A falusiak furcs�n m�regett�k �ket, f�leg Inuyasha, �s Sesshoumaru miatt.

Mikor az egyetlen magasabban fekv� h�z fel� indultak, a falusiak �tjukat �llt�k.

- Nem mehettek oda!

- Figyeljenek, emberek…Nem akarunk senkit sem b�ntani, csak keres�nk valakit…- l�pett el� Kagome, de a falusiak nem engedt�k tov�bb �ket.

- Na j�…- sz�lalt meg Sess, �s m�r lend�tette volna a kez�t, hogy v�gezzen vel�k, amikor.

- Mi folyik itt? – hallatszott egy ismer�s hang.

A falusiak sora, mint egy var�zs�t�sre kett�v�lt, hogy utat engedjen a kunyh�b�l kij�v� szem�lynek.

Sesshoumaru orr�t megcsapta egy illat…Majd nemsok�ra ott �llt el�tt�k egy k�k ruh�s, k�p�nyeges l�ny, akit furcsa, feh�r f�ny vett k�r�l, gy�ny�r�, m�lyk�k szemekkel, amik v�laszra v�rva f�rk�szt�k a t�rsas�got.

Sesshoumaru torka furcs�n kisz�radt.

- Kira…- ny�gte.

***

N�h�ny pillanatig cs�nd honolt. Azt�n Sango bar�tn�je nyak�ba ugrott.

- Kira! �gy hi�nyozt�l! – kiab�lta.

Nemsok�ra Kagome is k�vette, �s a k�t l�ny boldogan szorongatta a harmadikat.

Sesshoumaru ek�zben a l�nyt figyelte. Valami nem tetszett neki.

- Olyan furcs�n n�z...R�m�lten...Tal�n zavarodottan...Mint aki ne �rti, mi folyik itt...

Kira ek�zben kibontakozott a t�bbsz�r�s �lel�sb�l. Ekkor m�r nem csak Sesshoumarunak t�nt fel a furcsa viselked�se.

- Mi az, Kira? Nem is �r�lsz nek�nk? – k�rdezte Sango.

A l�ny csak n�zte �ket.

- Ne haragudjatok…Ismerj�k egym�st? – k�rdezte.

�jabb cs�nd keletkezett. A m�ly d�bbenet cs�ndje.

- Ne h�ly�lj, Kira, kicsi korunk �ta bar�tn�k vagyunk! Ugye nem felejtett�l el? – kezdte Sango.

- �s mi mind a bar�taid vagyunk! – tette hozz� Kagome.

Kira �jra r�juk n�zett, �m most m�ly szomor�s�g �lt a tekintet�ben.

- Nem tudom, kik vagytok…Ugyanis semmire sem eml�kszem a m�ltamb�l…- magyar�zta szomor�an.

Sesshoumaru �gy �rezte, megfagy k�r�l�tte a leveg�.

- Gyertek be. Tal�n ti seg�thettek, hogy visszaeml�kezzem az eddigi �letemre…- h�vta �ket be Kira a h�zba.

Bementek, vend�gl�t�juk hellyel k�n�lta �ket, majd � is le�lt.

- Semmire sem eml�kszem a m�ltamb�l, csak a nevemre. N�ha-n�ha hom�lyos �lmok, amik val�sz�n�leg a m�ltamr�l sz�lnak, de ez minden. N�h�ny itteni kisgyerek tal�lt r�m egy kr�terben, amit az el�z� �jszakai vihar csin�lt. �ll�t�lag rengetegszer csapott be oda a vill�m akkor. Az�ta itt �lek. Kider�lt, hogy ir�ny�tani tudom a leveg�vel kapcsolatos dolgokat, ez�rt �n lettem a falu papn�je. – mes�lt Kira.

Inuyash��k �sszen�ztek.

- Ti tudtok valamit r�lam? Ha igen, k�rlek, mondj�tok el! – k�rlelte �ket Kira.

- Rendben. – b�lintott Sango, majd mes�lni kezdett.

- A neved Kira, �s a szellem�rt�k faluj�ban sz�lett�l. Volt egy ikertestv�red, Hitari. Ap�d kor�n meghalt, any�d nevelt fel titeket. Kider�lt, hogy Hitarival a leveg� �rz�i vagytok. Tudod, mik azok az �rz�k, ugye? – k�rdezte Sango.

Kira b�lintott.

- N�h�ny �ve meghalt az any�d. Nem tudtatok rajta seg�teni, mert egy kor�bbi csata kif�rasztott titeket. Hitari ezek ut�n var�zslatokkal er�s�tette mag�t, de a var�zslatok ki�lt�k bel�le a j�t. Mikor �szrevett�k, m�r k�s� volt, �s � elmenek�lt. Te ut�na ment�l. Kicsit t�bb mint h�rom h�napja tal�lkoztunk megint. Te megs�r�lt�l, egy Hitarival v�vott csata ut�n. Hitari meg akart �lni, hogy elvegye az er�d. Mi gy�gy�tottunk meg. Mind �sszebar�tkoztunk…Mikor legk�zelebb harcoltunk Hitarival, t�ged elv�lasztott t�l�nk. Akkor tal�lkozt�l �ssze Sesshomaru�kkal…- intett Sango a d�mon, �s t�rsas�ga fel� – k�s�bb visszaj�tt�l hozz�nk. Legk�zelebb, mikor Hitarival harcoltunk, v�g�l legy�zted �t. Az ereje �tsz�llt bel�d, de te azt mondtad, ez az er� t�l sok, �s elt�nt�l. Di�h�jban ennyi. – fejezte be Sango.

Kira leesett �llal b�mult r�.

- H�…Ez…nem semmi. – ny�gte ki v�g�l a l�ny.

- �s most mi lesz? Vel�nk j�ssz? Tal�n vissza tudjuk hozni az eml�keidet…- javasolta Kagome.

Kira tanakodott egy ideig, majd megsz�lalt.

- Igen, veletek megyek…- v�laszolta.

A falusi gyerekek szomor�an b�cs�ztak el Kir�t�l, mikor elhagyta a falut. De ahogy kil�ptek a h�zak k�z�l Sesshoumaru is megsz�lalt.

- Rin, Jaken! Indulunk. – parancsolta a youkai, �s �tit�rsai, b�r d�bbenten, de elkezdtek k�sz�l�dni.

- Elmentek? – k�rdezte Kagome.

- Igen. – v�laszolta Sesshoumaru.

Rin �s Jaken fel�ltek Aunra. Rin persze mindenkit�l elk�sz�nt, Jaken meg persze meg se sz�lalt. Sesshoumaru is n�m�n indult el, csak Kir�ra n�zett r�, de a l�nyhoz sem sz�lt. Lassan elt�ntek a szem�k el�l.

- Ez h�lye. – mondta el v�lem�ny�t Inuyasha.

Kagome csak s�hajtott.

- Mi�rt, nem az?! Szerintem � is kereste Kir�t, most meg, hogy itt van, elmegy?! Szerinted norm�lis?! – k�rdezte a hanyou.

- Osuwari. – v�gta r� Kagome, �s Inuyasha szoros ismerts�get k�t�tt az anyaf�lddel.

A kis csapat �jra elindult, egyed�l Kir�t nem hagyta nyugodni egy gondolat.

- Mi�rt keresett volna engem Sesshoumaru?!

Bar�tai ugyanis nem mondt�k el neki, mi volt k�zte, �s a d�mon k�z�tt. Egyr�szt az�rt, mert �gy gondolt�k, majd Sesshoumaru elmondja, ha akarja, m�sr�szt pedig nem tudt�k, a d�mon m�g mindig �gy �ll-e a dologhoz, mint r�gen.

Kira s�hajtott egyet, majd a t�bbiek ut�n indult.

Estefel� meg�lltak, let�boroztak. Miroku, Inuyasha �s Kagome t�zif��rt mentek, Shippou �s Kirara aludtak, csak Kira �s Sango volt �bren.

- Sango?...- sz�lalt meg Kira.

- Tess�k…- v�laszolt a d�mon�rt�.

- Volt valami…Sesshoumaru �s k�ztem?...- k�rdezte bizonytalanul a l�ny.

Sango maga el� n�zett egy ideig, majd besz�lni kezdett.

- Igaz�b�l �n ezt nem nagyon tudom…�s a t�bbiek sem…Sz�val, amikor elszakadt�l t�l�nk, j� id�re elt�nt�l. Inuyasha k�s�bb mondta, hogy Sesshoumaru szag�t �rezte rajtad. Biztosan tal�lkozt�l vele...�s akkor nem tudom, mi t�rt�nt, am�g vele volt�l, csak annyit tudok, hogy amikor meg�lted Hitarit, ut�na Sesshoumaruval…cs�kol�ztatok…�s azt mondt�tok egym�snak: szeretlek. Sz�val ebb�l mi arra k�vetkeztett�nk, hogy igen, volt k�ztetek valami. De hogy mennyire komoly, azt nem tudom…- fejezte be Sango.

- �rtem…Az�rt k�szi…- mosolygott a l�nyra Kira.

- H�! Mire val�k a bar�tok? – mosolygott vissza Sango.

Nemsok�ra megj�ttek a t�bbiek, majd mindenki m�ly �lomba mer�lt.

Kir�nak �jabb �lmai voltak. Sajnos nem igaz�n eml�kezett r�, mikor fel�bredt, de arra r�j�tt, hogy egyre jobban l�tszanak az �lmaiban a dolgok, vagyis val�sz�n�leg egy id� ut�n �jra eml�kezni fog mindenre.

- J�, de mennyi id� ut�n?! �s addig mit csin�ljak?!

V�g�l �gy d�nt�tt, elmegy, s�t�l egyet. Sajnos, mivel m�g nem j�rt erre, alaposan elt�vedt. M�r k�t �r�ja m�szk�lt, azt sem tudta, hol van, amikor hangokat hallott. Valakik besz�lgettek…Illetve veszekedtek.

- Biztos Inuyasha �s Kagome!

Kira elkezdett a hangok fel� szaladni. Mikor k�zelebb �rt, r�j�tt, hogy ez biztosan nem Inuyasha �s Kagome hangja. Az egyik egy kisl�ny hangja volt, a m�sik pedig egy f�rfihang volt, de nagyon furcsa…Kira el akart menni, de megbotlott egy fa�gban, �s h�traesett. Es�s k�zben lehorzsolta a karj�t, �s el�g nagy zajt csapott. A k�t hang hirtelen elhalt, majd hirtelen megjelent el�tte az a kis z�ld l�ny, aki Sesshoumaruval utazott…Jaken. �s mellette pedig a kisl�ny…Rin.

- Kira! De j�, hogy itt vagy! – kiab�lta Rin, �s a l�ny nyak�ba ugrott.

Jaken leeresztette a botj�t, majd visszament oda, ahonnan j�tt.

- Gyere! – h�zta �t Kir�t Rin a f�k k�z�tt.

Hamar meg�rkeztek Rin�k t�borhely�re.

- Megs�r�lt a karod! – sz�lalt meg Rin.

- Nem nagy �gy…- mosolygott Kira, �s a seb egy pillanat alatt begy�gyult.

Rin �ppen mondani akart volna valamit, de ekkor Kira m�g� n�zett.

- Sesshoumaru Nagy�r! – ki�ltotta mosolyogva.

Kira gyorsan megfordult. El�tte ott �llt Sesshoumaru, teljes �letnagys�gban…

***

Egy ideig csak n�zt�k egym�st, majd Sess sz�lalt meg.

- Hogy ker�lsz ide? – k�rdezte.

- Elt�vedtem…- magyar�zta a l�ny.

Sess b�lintott, majd le�lt a l�nnyal szemben. Rin Kira �l�be �lt. Egyik�k sem sz�lt. V�g�l Rin t�rte meg a csendet.

- �hes vagyok…- panaszolta a kisl�ny.

- Megyek, ker�tek neked valami ennival�t! – pattant f�l Kira, �s gyorsan t�vozott, Rinnel a nyom�ban.

Nem akart sok�ig Sesshoumaru k�zel�ben maradni. Nagyon zavarban �rezte mag�t a d�mon k�zel�ben.

Ek�zben Sessh gondolatai is a l�ny k�r�l forogtak.

- Hi�nyzott, am�g nem volt itt...De ez most m�g rosszabb...Itt van, �s m�gsincs itt...

Ekkor felkapta a fej�t. Sikolt�sokat hallott, majd Rin jelent meg futva.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a youkai.

- Megt�madott minket egy d�mon! Kira azt mondta, hogy fussak el…- magyar�zta a kisl�ny.

Ekkor nagy robaj hallatszott, majd csend lett. De Kira csak nem akart j�nni. Sesshoumaru fel�llt, �s elindult.

- Maradj itt Jakennel…- sz�lt h�tra Rinnek.

Nem kellett sokat mennie, hogy megtal�lja a halott d�mon tetem�t. Hallott r�la, egy nagyon er�s d�mon volt. Nem messze t�le pedig ott fek�dt az eszm�letlen Kira. M�r nem voltak sebei, de a ruh�ja szakad�sai ut�n �gy l�tszott, csak az�rt, mert a l�ny k�pess�ge begy�gy�totta azokat.

Sesshoumaru felemelte a l�nyt, majd elindult vele vissza a t�borhoz.

Kira arra �bredt, hogy a f�ld�n fekszik, �s valamilyen puha dologgal van betakarva. Azt�n r�j�tt, hogy a t�borban van, �s a puha dolog Sesshoumaru pr�mje, �s a tulajdonosa nem messze �l t�le, �s az eget figyeli.

Kira felt�p�szkodott, de ez nem j�rt zaj n�lk�l.

- Fel�bredt�l? – hallatszott Sess k�rd�se.

- Igen. K�sz�n�m, hogy visszahozt�l…- v�laszolt a l�ny.

A d�mon nem reag�lt. Ekkor Kira odas�t�lt el�, �s odany�jtotta a pr�mj�t.

- K�sz�n�m…- mondta.

- Nincs mit. – vette el a youkai.

Kira vissza�lt a hely�re, majd lassan elnyomta az �lom. Sess az alv� l�ny arc�t figyelte. �gy l�tszott, nem nyugodt az �lma.

- Hitari! Hagyd �ket! Ne b�ntsd �ket! – ki�ltozta �lm�ban Kira, majd s�rva riadt fel.

Pr�b�lta megnyugtatni mag�t, ami lassan siker�lt. Azt vette �szre, hogy erre az �lomra t�k�letesen eml�kszik…

Mikor oldalra fordult, Sesshoumaru f�rk�sz� tekintet�vel tal�lta mag�t szembe.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a d�mon.

Halkan besz�lt, nehogy Rint fel�bressze.

- Azt hiszem, csak egy eml�k volt. A n�v�remmel harcoltam…Hitarival…Nem tudtam legy�zni, de � sem tudott meg�lni. Ekkor megfenyegetett, hogy meg�l mindenkit, egy a k�zelben l�v� faluban, ha nem adom �t az er�m. Nem hittem neki. �s � mindenkivel v�gzett…- v�laszolta let�rve Kira.

Sesshoumaru nem tudta, mit tegyen. Legsz�vesebben �tkarolta volna a l�nyt, hogy megnyugtassa, de nem tudta, Kira mit sz�lna ehhez. V�g�l �gy d�nt�tt, majd megl�tja. F�l k�zzel �tkarolta a l�nyt, aki a d�mon mellkas�ra d�lt, majd �gy aludt el ism�t. De ez az �lma nyugodt volt, m�g mosolygott is k�zben.

M�snap reggel Kira Sessh mellkas�n �bredt. A youkai arc�n, mikor a l�nyra n�zett, egy nagyon pici mosoly volt l�that�. Eg�szen kicsi, de �k tudt�k, hogy ott van.

- J� reggelt. – k�sz�nt Sess.

- Neked is. – v�laszolta Kira, majd fel�llt a d�mon mell�l, �s elindult reggeli�rt.

Nemsok�ra visszat�rt, �s neki�llt elk�sz�teni.

- Am�gy…Mi�rt �jult�l el tegnap? – k�rdezte Sesshoumaru.

- A robban�s, ami akkor keletkezett, amikor meg�ltem a d�mont, elsodort…- magyar�zta Kira.

Hamarosan Rin is fel�bredt, �s a k�t l�ny megreggelizett, majd elindultak.

Kira �s Sesshoumaru egym�s mellett ment, besz�lgettek, m�g Rin k�r�l�tt�k boh�ckodott. Jaken meg ment m�g�tt�k, de r� senki sem figyelt. Ez a nap esem�nytelen�l telt el. �jszak�ra megint meg�lltak, �s let�boroztak. Kira megcsin�lta a vacsor�t Rinnek, majd nemsok�ra a kisl�ny elaludt. Kira is lefek�dt, �s nem kellett sok, �t is elnyomta az �lom.

Sesshoumaru egy ideig n�zte a l�nyt, majd fel�llt, �s elment.

Reggel, mikor Kira fel�bredt, k�r�ln�zett. Csak Jaken �s Rin aludt a kialudt t�z maradv�nyai mellett, Sesshoumaru sehol sem volt. A l�ny, mivel l�tott egy kis tavat, mik�zben j�ttek, �gy d�nt�tt, elmegy f�r�dni. Gyorsan fel�llt, �s elindult a t� ir�ny�ba. Hamar oda�rt, majd vetk�zni kezdett, �s bement a kellemesen h�s v�zbe. Nyugodtan �szk�lt, nem is sejtve, hogy nincs egyed�l.

Mikor Sesshoumaru visszat�rt, csak Rint �s Jakent l�tta a t�born�l, Kir�t nem.

- Megkeresem...Lehet, hogy megint valamilyen bajba ker�lt...

Elindult, k�vetve a l�ny illat�t. Hamar el�rt a t�hoz, �s ott megpillantotta a f�rd�z� l�nyt. Szeme megakadt a form�s testen, ahogy azt k�r�l�lelte a krist�lytiszta v�z. Egy ideig n�zte a l�nyt, majd elindult vissza.

Kira lassan megunta a f�rd�st. Kij�tt a v�zb�l, fel�lt�z�tt, �s elindult vissza. �tk�zben tal�lt n�h�ny mad�rtoj�st, azt eltette, hogy majd abb�l csin�l Rinnek reggelit. Mikor kil�pett a f�k k�z�l, ott tal�lta Sesshoumarut is. Halv�nyan r�mosolygott a d�monra, majd neki�llt, reggelit csin�lni. B�r � nem vette �szre, de Sess v�gig �t n�zte.

Mikor Rin felkelt �s megreggelizett, tov�bb indultak.

Nyugodtan s�t�ltak, amikor felbukkant el�tt�k egy p�vi�nb�rbe b�jt l�ny.

- �, a Nagy Sesshoumaru! K�t haland�val! Kezdesz hasonl�tani a nyomorult �cs�dre…- sz�lalt meg a l�ny.

- Naraku. F�ld�mon l�tedre nagy a sz�d…- v�gott vissza a youkai.

Naraku elhallgatott egy pillanatra…Majd a k�vetkez�ben gy�kerek sz�z�t n�vesztette ki mag�b�l, �s Sesshoumaru�kra t�madt vele.

- Vidd innen Rint! – parancsolta Kir�nak a d�mon.

A l�ny r�gt�n felkapta a kisl�nyt, �s elindult vele. Jaken k�vette. Mikor el�g messzire el�rtek, meg�lltak. M�g Rin �s Jaken le�ltek, Kira f�lelt. Kardsuhan�sok…Sesshoumaru t�mad, hiszen Narakunak nincs kardja. Egy ideig ezek a hangok voltak f�l�nyben, azt�n j�ttek a m�sikak. Furcsa hangok…Mintha gy�kerek tekeregn�nek…Ez Naraku…Azt�n borzaszt� hangok…Sebek felszakad�s�nak hangjai…V�rfr�ccsen�s hangja, amit Kira, a leveg� ir�ny�t�s�val itt is hallott. Csontroppan�sok…

- Maradjatok itt! – parancsolta Kira Rin�knek, majd elsietett.

Rossz �rz�se volt. �s igaza volt. Sesshoumaru rengeteg sebb�l v�rzett, m�gis harcolt Naraku ellen. Azt�n Naraku elt�nt. Sessh gyanakodva n�zett k�r�l, mikor pokoli f�jdalom j�rta �t…a f�jdalom a has�b�l indult. Odan�zett. Naraku egyik gy�ker�vel h�tulr�l kereszt�ld�fte. Sess �sszerogyott, mik�zben a gy�k�r kij�tt bel�le.

- Ez volna a Nagy Sesshoumaru? Egyed�l, sebes�lten…A haland�k most nem seg�tenek neked…- mondta Naraku.

- De igen. – hallatszott egy hang…

Sess oldalra ford�totta a fej�t. Ott �llt Kira. A sz�l lebegtette a haj�t, �s elsz�nt tekintettel n�zett Narakura.

- Te? Nem leszel nagy �gy…- sz�lalt meg lekezel�en Naraku, �s elind�totta a l�ny fel� a gy�kereit.

Kira mind el�l elugr�lt. Ak�rmivel pr�b�lkozott Naraku, minden t�mad�s�t kiv�dte. Azt�n � j�tt. Hatalmas vill�mg�mb�t csin�lt, �s Naraku fel� k�ldte.

A hanyou elugrott el�le, de a k�vetkez� telibe tal�lta. Mikor felt�p�szkodott, a haland�t a leveg�ben lebegve tal�lta. �gy gondolta, ideje bekem�ny�teni. Kir�nak m�r nehezebb volt kiv�deni a t�mad�sokat.

- Hi�ba, haland�, ennyivel nem gy�z�l le! – �ll�totta Naraku.

- Tudom! De t�bbet is tudok! – v�laszolta Kira, �s t�nyleg bekem�ny�tett, de m�g nem v�ltozott �t.

Naraku sem adta k�nnyen mag�t, � is egyre er�sebben t�madott, �gy m�r mindk�t felen voltak nyomai a harcnak. Csak am�g Kira sebei begy�gyultak, Naraku sebei megmaradtak.

Ekkor Naraku megunta a dolgot. Gy�kereivel k�r�lfogta a l�nyt, �gy az nem tudott mozogni, majd szor�tani kezdte.

Kira szemei el�tt fekete karik�t t�ncoltak, ebb�l tudta, ha nem csin�l valamit, mindj�rt megfullad. Ekkor feh�r f�ny bor�totta el a test�t, �s a l�ny �tv�ltozott. Haja feh�rbe v�ltott, �s amint �tv�ltoz�s�nak v�ge volt, r�gt�n kit�rt a fogs�gb�l.

Naraku csak n�zett.

- Ez a l�ny...Egy �rz�? R�ad�sul, ha az, akkor a m�sik �rz� energi�j�t is birtokolja, aki tudtommal meghalt...

Kira nekit�madt Narakunak, aki jobbnak l�tta elmenek�lni.

A l�ny leereszkedett a f�ldre, mik�zben visszav�ltozott, majd Sesshoumaruhoz rohant, �s let�rdelt mell�.

- Sesshoumaru! Sesshoumaru, j�l vagy? – k�rdezte, mik�zben a d�mon sebeit vizsg�lgatta.

M�r a nagyjuk begy�gyult.

A youkai kinyitotta a szem�t.

- Kira? – k�rdezte.

A l�ny a nyak�ba borult.

- Azt hittem, meghalt�l! – mondta.

Mikor a d�mon felszisszent, a l�ny zavartan m�szott le r�la.

- Ne haragudj…Megfeledkeztem a sebeidr�l…- szabadkozott.

Sesshoumaru fel�llt, majd felseg�tette a l�nyt is. Mikor Kira fel�llt, egy pillanatra tekintet�k egy pillanatra �sszekapcsol�dott…Majd Sesshoumaru lassan a karjaiba fogta a l�nyt, �s megcs�kolta. A l�ny nem ellenkezett. Mikor elv�lltak ajkaik, Kira kit�pte mag�t az �lel�sb�l, �s ell�pett a d�mont�l.

Sessh nem �rtette a l�nyt. Majd Kira r�n�zett. A l�ny tekintete �r�mt�l csillogott.

- Sesshoumaru…- suttogta.

- Eml�kszem…Mindenre eml�kszem…- mondta mosolyogva, majd odament a d�monhoz, �s �t�lelte.

Sess egy ideig fel sem fogta, mit mondott a l�ny…Azt�n lassan leesett neki.

- Eml�kszik!...

� is �tkarolta a l�nyt, majd az �ll�n�l fogva megemelte az arc�t, �s megcs�kolta. Kira viszonozta.

- Szeretlek. – mondta egyszer�en a l�ny.

- �n is. – v�laszolt a youkai, majd k�zenfogva visszamentek Rin�khez.

***

Rin vid�man ugrabugr�lt. A kisl�ny nagyon �r�lt, mikor elmondt�k neki, hogy Kira �jra a r�gi. Most Inuyash��k fel� tartottak, hogy nekik is elmondj�k a j� h�rt. Sesshoumaru nem nagyon �r�lt ennek, de Kira meggy�zte.

M�g Rin �sszevissza rohang�lt, addig Kir��k besz�lgettek. �gy �rezt�k, ideje, hogy t�bbet megtudjanak a m�sikr�l.

Kira elmes�lte, milyen volt a gyerekkora, honnan ismeri Sangot, mi t�rt�nt vele azut�n, hogy elhagyta a falut, �s azel�tt, hogy �k tal�lkoztak. (Ugyanis, amikor Sango elmes�lte Kir�nak, hogy ki �, Sess nem volt a kunyh�ban.)

Ut�na Sesshoumaru kezdett mes�lni. Kezdetben tartott t�le, hogy a l�ny elrideg�l t�le, ha megtudja, miket tett a m�ltban, de miut�n megl�tta Kira meg�rt� szemeit, nem agg�dott m�r emiatt.

Sesshoumaru hirtelen meg�llt.

- Mi az? – k�rdezte Kira.

- Szeretn�lek megk�rni valamire…- kezdte a d�mon.

- Igen? Mi az? – k�rdezte a l�ny.

- Szeretn�m, ha nem mondan�nk el senkinek, hogy mi egy�tt vagyunk…- fejezte be Sess.

Kira arca elkomorodott. M�g n�h�ny k�nnycsepp is megjelent a szeme sark�ban.

- Nem akarsz felv�llalni m�sok el�tt? F�lsz, hogy elterjed a pletyka: A Nagy Sesshoumaru egy egyszer� haland� l�nyt szeret? Mert �k azt fogj�k hinni, hogy egyszer� haland� vagyok! Ez�rt nem akarod, hogy elmondjuk?! – k�rdezte, �s a v�g�n m�r s�rt is.

Ebb�l persze sem Rin, sem Jaken nem vett �szre semmit sem, mivel �k m�g azt sem vett�k �szre, hogy Sess�k meg�lltak, �s mentek tov�bb.

Sesshoumaru odal�pett a l�nyhoz.

- F�lre �rted…Nem err�l van sz�…- mondta, �s �t�lelte a l�nyt.

- Nem igaz! Mir�l lenne sz�, ha nem err�l?! Engedj! – pr�b�lt kit�rni az �lel�sb�l Kira, de a d�mon nem engedte.

Felemelte a l�ny �ll�t, hogy Kira v�gre a szem�be n�zzen.

- Nem err�l van sz�…Az�rt ne mondjuk el senkinek sem, mert nekem sok ellens�gem van, olyanok is, akikkel nem biztos, hogy el tudsz b�nni. �s ezek elrabolhatnak t�ged, hogy megtegyem, amit akarnak, vagy ak�r meg is �lhetnek, bossz�b�l…- mondta Sess.

Kira elhallgatott. D�bbenten n�zett a f�rfira. Sesshoumaru…Komolyan agg�dik �rte…f�lti…

- Sosem tagadn�lak le m�s�rt…- suttogta Kira f�l�be a youkai.

A l�ny �t�lelte, majd Sesshoumaru let�r�lte a l�ny arc�n l�v� k�nnycseppeket.

- Akkor…Megteszed? – k�rdezte.

- Sangon�l ez nem fog menni. �s Kagom�n�l sem. S�t, Rinn�l sem. Nem fogok hazudni nekik. Ha r�k�rdeznek, elmondom az igazat. De m�s nem fogja megtudni…- v�laszolt a l�ny.

Sess b�lintott, majd elindultak Rin�k ut�n.

Estefel� �rt�k el Kaede faluj�t, ahol a kis csapat jelenleg tart�zkodott. M�r a falu hat�r�ban is lehetett hallani, hogy valakik ord�toznak.

- Hogy b�rj�k ezt az itteniek? K�sz r�m�lom lehet nekik, ha Inuyash��k itt vannak…- cs�v�lta a fej�t Kira.

Sesshoumaru mosolygott.

Hamarosan m�r a szavakat is ki lehetett venni.

- MI AZ, HOGY HAZAM�SZ?!?!?!?! KIR�T K�NE KERESN�NK!!!!

- CSAK K�T NAPRA MEGYEK, ADDIG KIB�RJ�TOK N�LK�LEM, �S KIRA K�L�NBEN SEM �KK�SZIL�NK, AZ � KERES�S�HEZ NEM KELLEK, VISZONT, HA NEM MEGYEK MOST BE A SULIBA, MEG FOGOK BUKNI!!!!!!!!!!!!!

- NA �S?!?!?!?! AKKOR LEGAL�BB NEM K�NE FOLYTON R�D V�RNI!!!!!!!

- INUYASHA!!!!!!!!! TE H�LYE!!! NEM VAGY NORM�LIS, TE �NZ�, BUNK�….

- NEM VAGYOK �NZ�, SEM BUNK�!!!! TE VISZONT EGY HISZTIS LIBA VAGY!!!!

- OSUWARI!!! OSUWARI, OSUWARI, OSUWARI, OSUWARI, OSUWARI, OSUWARI, OSUWARI!!!!!!!!!!!

�s a puffan�sokat.

- Jujj…Ez nagyon f�jhat…- sz�lalt meg Kira.

Ekkor szembe j�tt vel�k a d�h�s Kagome.

- AKKOR IS HAZAMEGYEK!!!!!!!!! – ord�totta h�tra, majd d�bbenten torpant meg el�tt�k.

- Sesshoumaru?...Kira?...Kira! J�l vagy? Hal�lra agg�dtuk magunk miattad! – mondta vid�man Kagome.

- K�szi, j�l vagyok…Veletek meg mi t�rt�nt? – k�rdezte Kira, fej�vel arra intve, ahol most val�sz�n�leg egy nagyon d�h�s Inuyasha fek�dt, m�lyen a f�ldbe f�r�dva.

- Csak a szok�sos…- vont v�llat Kagome.

- Ez fura…Amikor el�sz�r tal�lkoztunk, nem veszekedtetek ennyit…- jegyezte meg Kira.

- Akkor nem akartam hazamenni…- v�gta r� Kagome, majd megtorpant.

- Amikor el�sz�r tal�lkoztunk? De hiszen arra te nem eml�kezhetsz…Hacsak…Visszat�rtek az eml�keid?! – k�rdezte boldogan.

- Mindegyik! – v�laszolt mosolyogva Kira.

- Ez nagyszer�! – lelkendezett Kagome.

Ekkor futott be Miroku �s Sango, Shippouval kieg�sz�tve.

- Kagome! T�nyleg azt mondtad, hogy Kira, vagy csak mi hallottuk �gy?! – k�rdezte Miroku, majd megl�tta a l�nyt.

- Kira! – kiab�lta mindenki, �s mindenki a l�ny nyak�ba ugrott.

- �s k�pzelj�tek, mindenre eml�kszik! – �js�golta el Kagome.

Erre persze �jabb k�z�s �rvendez�s k�vetkezett, majd Kagome elindult haza. Id�k�zben a t�bbiek is �szrevett�k Sesshoumarut, Rint, �s Jakent, �gy nekik is k�sz�ntek, majd egy�tt elindultak a faluba. Inuyash�nak is el�js�golt�k a h�rt, aki csak morgott.

- Most csak az�rt ilyen, mert Kagome hazament…- magyar�zta Sango bar�tn�j�nek.

- Aha…

- B�r kicsit megint t�lz�sba vitte…- sz�lalt meg Miroku.

- Mint mindig…- v�gta r� Sango.

- NEM K�REK T�LE BOCS�NATOT!!!! – ord�totta Inuyasha.

Miroku�k s�hajtottak, Kira meg kuncogni kezdett. N�h�ny perc m�lva Inuyasha fel�llt.

- Csak s�t�lni megyek. – jelentette ki, �s elindult a k�t fel�.

A t�bbiek egym�sra n�ztek, majd elkezdtek hangosan kacagni. M�g Sesshoumaru is megengedett mag�nak egy f�lmosolyt.

- T�nyleg, Kira, te akkor vel�nk maradsz? – k�rdezte Sango.

De mikor bar�tn�j�re n�zett, azt vette �szre, hogy a l�ny elaludt.

- Biztos elf�radt…- vonta meg a v�ll�t Sango, majd nemsok�ra mindenki nyugov�ra t�rt, Sess pedig elment valahova.

Ekkor Kira kinyitotta a szem�t, �s halkan s�hajtott egyet. Nem tudta, mit csin�ljon.

- Sango olyan nekem, mint egy n�v�r...Olyan sz�vesen lenn�k vele, �s a t�bbiekkel...De �gy, hogy Sesshoumaru �s Inuyasha ennyire nem kedvelik egym�st...�s Sesshoumarut�l sem szeretn�k elszakadni...

A l�ny lassan fel�llt, �s els�t�lt. �t k�zben is v�gig ezen gondolkozott. Nem igaz�n tal�lt kiutat ebb�l a helyzetb�l.

Hirtelen k�t kar �lelte �t h�tulr�l. Picit megijedt, hiszen teljesen elmer�lt a gondolataiban, de azt�n r�j�tt, hogy csak Sesshoumaru az.

- Mi a baj? – suttogta h�tulr�l a f�l�be a d�mon.

- Nem tudom, mit csin�ljak…- v�laszolt cs�ggedten a l�ny.

- Mire gondolsz? – hallatszott az �jabb k�rd�s.

- Sango azt szeretn�, ha vel�k maradn�k, �s j� is lenne, hiszen � olyan, mintha a testv�rem lenne, de tudom, hogy te �s Inuyasha…Meglehet�sen nem kedvelitek egym�st, pedig veled is szeretn�k maradni…- magyar�zta a l�ny.

- Ezt �n sem tudom…- v�laszolt Sess, majd maga fel� ford�totta a l�nyt, �s megcs�kolta.

- De most ne foglalkozz ezzel…- mosolygott r�.

M�g egy j� ideig csak s�t�ltak, cs�kol�ztak, majd amikor Kira m�r el�g �lmos volt, visszamentek, a l�ny lefek�dt, �s Sesshoumaru egy f�r�l n�zte, hogy alszik.

M�snap semmi �rdemleges nem t�rt�nt, azon k�v�l, hogy Inuyasha �s Kagome visszaj�ttek. Kider�lt, hogy Kagom�nek m�gsem kellett m�g egy napot a suliban maradnia. Ez�rt azt�n �gy k�sz�ltek, hogy m�snap elindulnak szil�nkokat keresni.

- Kira, akkor j�ssz? – k�rdezte Sango.

A l�nynak fogalma sem volt r�la, hogy mit v�laszoljon, de kider�lt, hogy nem is kell, mert Kagome is megsz�lalt.

- Van egy �tletem! Mi lenne, ha Sesshoumaru�k is vel�nk j�nn�nek? �gy gyorsabban tal�ln�nk meg Narakut, �s �gy tudom, te is v�gezni akarsz vele…- n�zett a l�ny a d�monra.

Sesshoumaru elh�zta a sz�j�t, majd v�laszolt.

- Nem b�nom…De csak is Naraku miatt! – de Kira felfedezett egy apr� mosolyt az arc�n.

- T�nyleg, akkor j�ssz? – fordult vissza Sango Kir�hoz.

- Persze! – mosolygott a l�ny.

- K�sz�n�m, Kagome! K�sz�n�m, k�sz�n�m, k�sz�n�m!

�gy m�snap egy�tt indultak tov�bb…

***

M�r eltelt n�h�ny nap, de Narakunak nyom�t sem l�tt�k. B�r b�rhol j�rtak, tudt�k, a d�mon el�tt�k haladt el arra. Erre egyszer�en r� lehetett j�nni. Mindenfel� felperzselt falvak, halott emberek.

Brut�lis, de l�tv�nyos nyomok. Inuyasha persze folyton morgott, hogy m�r megint temetni kell, de Kagome lepisszegte. Vagy leosuwarizta. �ltal�ban mindkett�.

Sesshoumaru nem morgott, de � is csak Kira miatt. M�g mindig nem szokat meg, ezt a kedvelj�k a haland�kat dolgot, de az�rt pr�b�lkozott. P�ld�ul, nem piszk�lta folyton Inuyash�t, nem sz�lta le a t�bbieket, csak n�ha.

B�r m�g �gy is volt, hogy megkapta Kir�t�l, amikor est�nk�nt v�gre besz�lni tudtak, hogy milyen sz�vtelen.

Ez volt az egyetlen dolog, ami zavarta a l�nyt. Hogy fenntarts�k, hogy m�r nincs k�zt�k semmi, �s az, amikor cs�kol�ztak, �s szerelmet vallottak egym�snak, miel�tt Kira elt�nt, csak fell�ngol�s volt, nappal nem igaz�n sz�lhattak egym�shoz. Csak �jszaka volt n�h�ny nyugodt �r�juk, �s akkor is vigy�zniuk kellett, nehogy valaki fel�bredjen, �s megl�ssa �ket.

De Kira �gy �rezte, lassan megszokja. N�ha persze er�t vett rajta a szomor�s�g, de ez m�r nem fordult el� annyiszor.

�s b�r a l�ny �gy gondolta, jobb lenne, ha elmondan�k a t�bbieknek, hogy egy�tt vannak, meg�rtette, hogy Sesshoumaru agg�dik �rte. Persze n�h�nyszor felhozta a t�m�t, �s �gy t�nt, egyre jobban meggy�zi a d�mont.

Aznap �jabb lerombolt falut tal�ltak. Mire mindenkit eltemettek, k�s� d�lut�n lett, de mivel nem akartak a h�zak romjaiban aludni, ink�bb tov�bb indultak. Az este egy kis tiszt�son �rte utol �ket. Letelepedtek, majd hamarosan mindenki �lomba mer�lt. Illetve majdnem mindenki. Kira fel�llt, �s les�t�lt a tiszt�sr�l. M�r kor�bban j�rt erre, �gyhogy tudta, van itt egy tisztaviz� t�, ahol megf�r�dhet. Hamar oda�rt. Levette ruh�it, �s beleg�zolt a kellemes v�zbe. Sok�ig �szk�lt, majd egy id� ut�n kis�t�lt a v�zb�l, megt�r�lk�z�tt, �s fel�lt�z�tt.

Nyugodtan s�t�lt a f�k k�z�tt, de igaz�b�l nem is figyelte, merre megy. Ennek az lett a k�vetkezm�nye, hogy neki�tk�z�tt valakinek, de ahelyett, hogy h�traesett volna, er�s karok tartott�k meg. Feln�zett, �s elmosolyodott.

Sesshoumaru �llt el�tte. Meg akart sz�lalni, de a d�mon odahajolt hozz�, �s megcs�kolta. Kira viszonozta. Ekkor Sessh ajkai a l�ny nyak�ra t�vedtek. Kira megborzongott az �rint�st�l.

A youkai viszont nem el�gedett meg ezzel. Lassan elkezdte lecs�sztatni a l�ny v�ll�r�l a ruh�j�t.

- Sesshoumaru…Mit csin�lsz? – k�rdezte remeg� hangon a l�ny.