Viharos szerelem

(by Keiko)

Kora d�lut�n volt. A nap sugarai v�gigsim�tott�k a f�kat, megcsillanva a palota tetej�n is, ami a hegytet�n magaslott. A sz�l l�gyan ringatta a vir�gokat, �s megcib�lta egy, a palota kertj�ben �ll� f�rfi hossz�, fekete haj�t. A f�rfinek barna szemei �s hegyes f�lei voltak, egyfajta k�l�n�s, er�t sug�rz� aura lengte k�r�l. L�tszott rajta, hogy er�s d�mon.
- Uram! – rohant oda egy szolg�l�.
- Sehol sem tal�ljuk a kisasszonyt!
A f�rfi fels�hajtott.
- Ideh�vom. K�sz�ljetek tov�bb. – utas�totta a szolg�l�t, aki sietve t�vozott.
Nem messze a kast�lyt�l, az erd� felett madarak rep�ltek az �gen. Z�rt soraikat azonban hirtelen egy hozz�juk k�pest hatalmas valami zil�lta sz�t. A „valami” megfordult a leveg�ben, �s a gyorsan t�voz� madarakat n�zte lebegve. Egy kisl�ny volt az. K�k ruh�j�t a sz�l cib�lta, feh�r haja szabadon lengett, k�k szeme vid�man csillogott. Ha m�sb�l nem, hegyes f�leib�l r� lehetett j�nni, hogy d�mon. /B�r �sz haj� gyereket sem l�tunk minden nap ^^/ A kisl�ny felkapta a fej�t.
- Yume...
N�h�ny perccel k�s�bb a fekete haj� f�rfi szigor� arccal n�zte a most meg�rkezett l�nyt, aki odaszaladt hozz�.
- Megint leest�l, amikor meghallottad a hangom. – �llap�totta meg a l�ny s�ros ruh�j�t n�zve.
- Igen…Sajn�lom, apa…- hajtotta le a fej�t a l�ny.
A f�rfi elmosolyodott.
- Olyan vagy, mint amilyen any�d volt, am�g �lt…�s nem csak kin�zetre…
A kis d�mon halv�nyan elmosolyodott.
- Menj, �lt�zz �t…- k�ldte el az apja.
A l�ny elszaladt. N�h�ny perc m�lva �jra apja mellett �llt, egy hasonl� k�k ruh�ban, kontyba fogott hajjal.
- Egy�bk�nt kik j�nnek, apa? – k�rdezte.
- Egy sz�vets�gesem �s bar�tom, Inutaisho, �s a fia, Sesshoumaru. Sesshoumaru tal�n egy kicsit id�sebb, mint te.
- D�monok, mint mi?
- Igen.
A l�ny fintor�t l�tva apja m�g megsz�lalt.
- Viselkedj rendesen. Ha nem j�tt�k ki Sesshoumaruval, akkor sem szeretn�m, ha egy torn�d� tombolna a kertben, mint a m�ltkor, amikor �sszeveszt�l az egyik vend�g gyerekkel.
- De azt mondta, h�lye kis pisis vagyok!
- �tm�rf�ldnyire tal�ltuk meg, �s egy vill�m is belecsapott. Vajon mi�rt?
- ���…Rossz volt az id�?
- Yume!
- Ok�-ok�…Nincs torn�d�…
- Sem hurrik�n…
- Sem hurrik�n…
- �s vill�mok sem! Most jav�ttattam meg a tet�t…
- Ok�…- v�laszolt Yume let�rten.
- J�.
Ekkor megjelent k�t szolg�l�, akik bejelentett�k, hogy a vend�gek meg�rkeztek.
A d�mon intett Yum�nak, �s egy�tt hagyt�k el a szob�t

***

A palota el�tt k�t d�mon �llt. Az egyik magas volt, haj�t �sszefogva hordta, a m�sik alacsony, kieresztett hajjal. Mindkett� haja ez�stsz�n� volt. Ekkor kiny�lt a kapu, �s kil�pett rajta egy fekete, hossz� haj� d�mon, �s egy feh�r haj� kisl�ny.
- Inutaisho! �dv�z�llek…- l�pett oda a fekete haj� a magas, ez�sthaj� d�monhoz.
- Aikito! Sz�vesesen vagyok itt. � itt a fiam, Sesshoumaru. – mutatta be Inutaisho a kis d�mont.
- A l�nyom, Yume. Mutasd meg Sesshoumarunak a kertet. Oda k�ld�m a vacsor�t. – mondta Aikito.
Yume b�lintott, majd elindult. Sesshoumaru apja b�ztat� int�se ut�n k�vette.
- Nagyon j�l nevelt a l�nyod…- dics�rte Inutaisho Yum�t.
- M�g…Menj�nk be…- majd a k�t d�mont elnyelte a kast�ly m�lye.
Yume sz�tlanul elvezette Sessht a kertbe, majd meg�llt. A fi� k�rben�zett, majd a tekintete a l�nyon �llapodott meg. Hosszasan n�zt�k egym�st, majd Yume elfordult.
- Most mi bajod van? – k�rdezte a fi�.
- Nem illik hosszan b�mulni m�sokat…- magyar�zta Yume.
- �s?
- Apa azt mondta, viselkedjek illedelmesen…
- Illedelmesen? Kivel?
- Veled. Apa azt mondta, viselkedjek jobban, mint a m�ltkor, amikor vend�gek j�ttek…
- Mi�rt? Mit csin�lt�l? Nem k�sz�nt�l valakinek? Mert nem hiszem, hogy m�st tudsz…- g�nyol�dott Sesshoumaru, mik�zben fej�ben apja intelmei visszhangoztak.
- Viselkedj rendesen Aikito l�ny�val. Nem szeretn�m, ha darabokban tal�ln�nk meg, mint a m�ltkori vend�gemet...
- De piszk�lt!
- Sesshoumaru.
- De ott a Tensaiga!
- Sesshoumaru! Rendesen fogsz viselkedni! �rtetted?
- Igen, apa...
- Nem. M�st csin�ltam. – villant meg Yume szeme.
- Persze. A l�nyok gyeng�k. B�rmikor legy�zn�lek…
- Igen?...- mosolyodott el Yume.
- Persze…
Inutaisho �s Aikito besz�lgetve l�ptek ki a kertbe, majd mindketten megtorpantak. A kert romokban hevert. Felette vihar tombolt, a f�ldb�l pedig ki voltak has�tva darabok.
- Elfelejtettem a vihart…- sz�lalt meg Aikito.
- �n meg az energiaostort…- mondta Inutaisho.
/Enyhe amn�zia…Nem baj…Lehet kezelni…:)/
A k�t gyerek a „kert” k�t v�g�ben �llt, lihegve. Apjukat �szre sem vett�l, annyira kimer�ltek voltak. A k�vetkez� pillanatban mindkett� �sszeesett. A k�t apa odarohant a saj�t gyerek�hez, felkapt�k �ket, �s bevitt�k �ket a palot�ba. Yume, miut�n mag�hoz t�rt, apja szigor� arc�t pillantotta meg maga el�tt.
- J� reggelt…- k�sz�nt kicsit cs�p�sen Aikito.
- Apa, az �gy volt…- kezdte Yume, de azt�n meggondolta mag�t – Hogy van Sesshoumaru?
- Azt hittem, ut�lod. Hiszen harcoltatok…Mellesleg k�zben lerombolt�tok a kertet…
- Csak azt akartuk megn�zni, hogy ki a jobb…- sz�lt k�zbe egy hang oldalr�l
Yume odan�zett. Sesshoumaru fek�dt ott, m�g�tte Inutaisho �llt. A fi� r�vigyorgott a l�nyra.
- J� volt�l. De �n jobbat is tudok…
- �n is. Sokkal jobbat…- vigyorgott Yume is.
- Hi�ba. Ugyan is szobafogs�gban leszel. – sz�lt k�zbe az apja.
- Te is, Sesshoumaru. Megbesz�lt�k a dolgot Aikit�val. Itt maradunk, am�g le nem telik a b�ntet�setek. Aikit�nak van egy szob�ja, ahonnan egyik�t�k sem tud kij�nni.
Sess rem�nykedve n�zett Yum�ra, de a l�ny csak lemond�an s�hajtott. Tudta, onnan ketten egy�tt sem tudnak kij�nni, hiszen el�g sokszor volt m�r ott szobafogs�gban.
- A b�ntet�setek ideje h�rom h�t. – sz�lalt meg a k�t apa.
- Jaj ne…- s�hajtottak fel a gyerekek. /Hi�ba, az apai szigor…^^/
A k�t gyerek hamar meggy�gyult, �gy belekezdhettek a b�ntet�s let�lt�s�be. A h�rom h�t alatt, am�g a b�ntet�sben voltak, mindent megtudtak egym�sr�l. Pl. Sesshoumaru megtudta, hogy Yume im�dja a k�ket, Yume pedig azt, hogy Sess szereti az aranyb�l k�sz�lt dolgokat. Ez�rt, amikor a b�ntet�s letelt, Sessh Yum�hoz fordult.
- Tess�k…Ezt neked adom…- nyomott a l�ny kez�be egy kis k�k �kk�vet.
- K�sz�n�m…Ez meg a tied…- adott �t Yume egy aranyb�l megmunk�lt kis amulettet.
- K�sz�n�m…Szia…- rakta el Sesshoumaru az aj�nd�kot, majd apj�val egy�tt t�vozott.
- Szia…
Yume �s Aikito egy�tt figyelt�k, ahogy a vend�gek elt�nnek a t�volban.
- Hi�nyozni fog…- s�hajtott fel a kisl�ny.
- M�g tal�lkoztok…Biztosan…- v�laszolt mosolyogva az apja.

***

P�rsz�z �v m�lva…
Kora d�lut�n volt. A nap sugarai v�gigsim�tott�k a f�kat, megcsillanva a palota tetej�n is, ami a hegytet�n magaslott. A t�jon nem l�tszott az id� m�l�sa. Az �reg f�k egy id� ut�n elpusztultak, hely�kre �jak n�ttek. A sz�l ugyan�gy ringatta a vir�gokat, mint minden nap. A palota el�tt azonban egy idegen v�rakozott. Kiny�lt az ajt�, �s Aikito l�pett ki rajta. � sem v�ltozott sokat, csak a von�sai lettek egy kicsit f�radtabbak.
- Mit akarsz itt, �s ki vagy te? – k�rdezte a d�mon az idegent.
- A nevem Naraku, �s a Keleti ter�leteket akarom…- v�laszolt a l�ny.
- A Keleti ter�letek az eny�mek, �s a csal�dom�…- v�laszolt hidegen Aikito.
- M�g…- mosolygott Naraku.
- F�ld�mon vagy. Ugye nem gondolod, hogy gy�zhetsz? - k�rdezte a d�mon, mik�zben felsorakoztak m�g� a v�d�k.
- Majd megl�tjuk…- v�laszolt Naraku, majd hirtelen d�monok ezrei jelentek meg, eltakarva az erd�t, Narakut, a f�nyt…
P�rsz�z m�rf�ldnyire onnan, egy gy�ny�r�, k�k ruh�s alak repkedett sebesen az �gen, sz�tzil�lva a madarak csoportjait.
Yume volt az. Rajta, apj�val ellent�tben, sokkal jobban megl�tszott az id� m�l�sa. Gy�ny�r�, fiatal l�ny v�lt bel�le. Alakja t�k�letes volt, m�lyk�k szemei zaf�rokk�nt ragyogtak sz�p arc�n. Persze n�h�ny szok�sa megmaradt, ilyen volt a repked�s, �s a madarak zargat�sa. A nyak�ban ott l�gott egy ez�stl�ncon a kis k�k �kk�, amit m�g Sesshoumarut�l kapott. A l�ny t�prengve lebegett a leveg�ben. Ilyenkor apja m�r h�vni szokta. A palota fel� n�zett, ahol egy viharfelh�t pillantott meg.
- V�rjunk! Ha felh� lenne, tudn�m, hiszen �n uralom az �g er�it...Ez a szag...Az nem felh�! D�monok! Jaj ne, apa!
Yume sz�lsebesen elrep�lt arra, de mire meg�rkezett, a d�monok elt�ntek, csak egy f�rfi �llt a halottak el�tt. �rz�d�tt rajta a v�r�k szaga.
- Te tetted ezt? – k�rdezte nyugodtan Yume, mik�zben lesz�llt, pedig a s�r�s ker�lgette.
A f�rfi h�trafordult. Yume ereiben megfagyott a v�r.
- Se…Sesshoumaru?!?!
- Hello, Yume. – mosolygott g�nyosan a f�rfi.
- Mi…Mit tett�l?! �s mi�rt?! – ny�gte ki a l�ny.
- Sz�rakoztam…Nem tetszik? – vigyorgott a f�rfi.
Yume szem�t elfutotta a k�nny.
- MI�RT �LTED MEG �KET?!?!?!?! AZ AP�M!!!! – zokogta.
- Ez van.
- MEG�LLEK!!!!! – kiab�lta Yume, �s a f�rfinak rontott.
Az egy eleg�ns mozdulattal a leveg�be r�ppent.
- Majd m�skor…- mondta, �s elt�nt.
Yume a f�lre rogyott, �s keservesen zokogni kezdett.

***

N�h�ny h�t m�lva…
A sz�l l�gyan cib�lta a f�kat, mik�zben vid�man s�t�tt a nap. Vir�gok ny�ltak, madarak csiripeltek, de hirtelen elnyomta ezeket a hangokat egy lelkes kiab�l�s.
- Sesshoumaru Nagy�r! – kiab�lta Jaken, mert � volt az, aki �ppen meg�rkez� gazd�ja fel� futott, aki �pp most l�pett be az aznapi t�borhely�l szolg�l� tiszt�sra.
- Mi az?
- Azt hallottam, Nagyuram, hogy megt�madt�k a Keleti ter�leteket, �s Aikito nagy�r meghalt…- k�z�lte a h�rt Jaken.
- A Keleti ter�letek...Ott �l Yume...Vagy �lt...
Sess beny�lt a kimon�ja zseb�be, �s megszor�totta a kis arany amulettet. Ekkor hirtelen beborult az �g. Mindenfel� vill�mok cik�ztak. Sesshoumaru orr�t megcsapta egy ismer�s illat…�s a k�vetkez� pillanatban lesz�llt el� Yume. Teljesen megv�ltozott. Fekete ruh�t viselt, haj�t fekete selyemszalaggal k�t�tte �ssze, �s felett�bb ellens�ges arckifejez�ssel m�regette Sesshoumarut. N�m�n meredtek egym�sra, majd Yume nekiindult, �s egy ez�stsz�n� energiaostorral t�madt Sesshre. � elugrott. A l�ny �jra t�madott. Rin �s Jaken ek�zben fedez�kbe vonultak.
- Mit akarsz, Yume?
- M�g k�rdezed?! – kiab�lta a l�ny, �s �jra t�madott.
Sesshoumaru ell�pett a t�mad�s el�l, vagy saj�t, aranys�n� energiaostor�val blokkolta azokat. De a l�ny nem �llt le, ez�rt amikor �jra t�madott, Sess elkapta a karj�t.
- Mi bajod van? – k�rdezte
Yume nem v�laszolt, csak egy �gyes mozdulattal arcon r�gta a f�rfit, aki �gy elengedte a l�ny karj�t. Yume h�traugrott, �s elrep�lt. Sessh egy ideig n�zett ut�na, majd k�vette. Rin �s Jaken csod�lkozva b�jtak el� a bokorb�l.
- Ez meg ki volt?...- k�rdezte Rin.
Jaken csak a fej�t r�zta, hogy � semmit sem tud.
Yume a leveg�ben sz�llt, szem�t elbor�tott�k a k�nnyek…Meg kellett volna �lnie Sesshoumarut…hiszen � �lte meg az apj�t…Bossz�t kell �llnia…De nem tudta meg�lni…
T�preng�s�b�l egy �t�lel� kar z�kkentette ki…
Sesshoumaru h�t�lr�l �tkarolta, �gy h�zta le a f�ldre. Yume egy pillanatra belesimult az �lel�sbe, hiszen annyit �lmodozott err�l…A kertben, a kis �kk�vet szorongatva…Hogy Sesshoumaru elj�n �rte, �s �gy �t�leli…De azt�n r�j�tt, hogy neki most gy�l�lnie kell a d�mont, hiszen mindenkit meg�lt…
Kit�pte mag�t az �lel�sb�l. Szemben �lltak.
- Mi�rt tetted? – suttogta Yume.
- Mit? – k�rdezett vissza a d�mon.
- Nem tudod?! Vagy nem �rdekel?! – t�madott neki a l�ny.
Sessnek most nehezebb volt h�r�tani a csap�sokat.
- Meg�lt�l mindenki!!!! MINDENKIT!!!! – kiab�lta a l�ny, mik�zben folyt a k�nnye.
- Kit �ltem meg? Mir�l besz�l Yume?!
- Ap�t, a szolg�l�kat, m�g a kedvenc cic�mat is!!!!! MOST MEGFIZETSZ!!! MEG�LLEK!!!! – kiab�lta Yume, �s egy kisebb torn�d�t szabad�tott a youkaira.
Sesshoumaru el�gg� megszenvedte a t�mad�st, majd � is nekiindult. De a l�nnyal ellent�tben � csak elk�b�tani akarta a l�nyt, vagy annyira megsebezni, hogy ne tudjon harcolni, hogy v�gre megtudhassa, mi folyik itt. Ez�rt rendesen megsebezte a l�nyt, nem volt m�s v�laszt�sa. Yume is megsebezte �t, t�bb helyen is, de nem b�rtak egym�ssal. Mikor Yume �rezte, nem gy�zhet, elrep�lt, �gy, hogy k�df�tylat vont maga ut�n, hogy Sessh ne tudja k�vetni. A d�mon egy ideig n�zte azt a pontot, ahol a l�ny �llt, majd elindult vissza.

***

Yume rep�lt egy ideig, majd amikor �gy �rezte, biztons�gban van, lesz�llt a f�ldre, �s gyalog ment tov�bb. Sebei f�jtak, de nem tal�lt semennyi vizet sem, hogy kitiszt�tsa �ket. V�g�l egy kis t�hoz �rt. Ott kimosta a sebeket, �s bek�t�zte �ket. �ppen a t� partj�n �cs�rg�tt, mik�zben a k�nnyei folytak, amikor egy hangot hallott a h�ta m�g�l.
- Mi a baj, l�nyom?
Yume h�trafordult. Egy id�s n�ni �llt m�g�tte, �s most k�rd�n n�zte a l�ny k�nnyes szemeit.
- Nem…Nincs…- motyogta a l�ny.
- Ugyan, gyermekem, biztos van valami baj, hiszen s�rsz!
- Nem, semmi…
- Te tudod…- indult volna el a n�ni, de nem b�rta el a zs�kot, amit eddig vitt.
Yume ekkor megsajn�lta az id�s haland�t. M�r nincs sok az �let�b�l, m�gis dolgozik, �s egy d�mon lelki b�nat�n pr�b�l seg�teni. Felemelte a zs�kot.
- Majd �n elviszem.
A n� nem gy�z�tt h�l�lkodni, majd elvezette egy szeg�nyes kis kunyh�ba, ahol le�ltette a l�nyt, �s te�val k�n�lta. �s b�r Yume az elej�n hallgatott, mint a s�r, v�g�l m�gis elmondta, mi b�ntja. V�g�l is egy id�s haland� kinek mondan� el?
- �rtem. Sz�val bossz�t akarsz �llni? Tal�n seg�thetek…- mondta a n�ni, �s el�vett a kimon�j�b�l egy �kk�szil�nkot.
- Ez a Shikon no Tama egy szil�nkja. �ll�t�lag hatalmas er�t ad annak, aki haszn�lja. M�r r�g�ta van n�lam, most neked adom…- mondta.
- De hogyan haszn�ljam? – k�rdezte Yume.
A n� a l�ny h�t�hoz rakta a szil�nkot, ami r�gt�n be�p�lt a b�re al�. Yume sebei begy�gyultak, sokkal er�sebbnek �rezte mag�t.
- K�sz�n�m, majd visszahozom! – mondta, majd elt�nt.
Nem l�tta, hogy az �reg n� szeme furcs�n megcsillan… Sesshoumaru visszafel� s�t�lt, �s gondolkozott. Amikor �t�lelte Yum�t, kiz�r�lag az�rt tette, hogy le tudja h�zni a f�ldre. M�gis…Furcs�n j�l esett neki, hogy a sz�p l�nyt mag�hoz szor�thatja…
- Ebb�l el�g! Yume egy gyerekkori bar�tom, nem lehetek bel� szerelmes! F�leg nem �gy, hogy meg akar �lni...
Ekkor hirtelen el�tte termett a l�ny.
- �dv, Sesshoumaru. Van egy elint�zetlen �gy�nk…- mondta a l�ny, majd t�mad�sba lend�lt.
Sess alig b�rta kiv�deni az els� csap�st. Nem �rtette, a sebei nem voltak olyan s�lyosak, hogy nem tudjon rendesen v�dekezni. Yum�ra n�zett, �s d�bbenten vette �szre, hogy a l�nyon nincsenek sebek, csak a ruh�j�n voltak apr� hasad�sok. A l�ny �jra t�madott. M�r siker�lt megsebeznie a d�mont. Sessh nem �rtette, hogy lehet ilyen gyors…�s olyan furcsa szag lengte k�r�l…De nem �rt r� ezen t�prengeni, v�denie kellett mag�t a t�mad�sok el�l. Yume �jra, �s �jra lecsapott, �s a youkai egyre t�bb sebet szerzett. R�j�tt, hogy v�dekez�ssel semmire sem megy. Egy gyors t�mad�ssal megsebezte a l�ny oldal�t. De a seb azonnal begy�gyult. Sesshoumaruba ekkor has�tott bele a felismer�s.
- Egy �kk�szil�nk van a test�ben!
De am�g � ezen gondolkozott, Yume haboz�s n�lk�l lecsapott. Vill�mg�mb�ket k�ld�tt a d�monra, aki b�r egy ideig blokkolta �ket, nem tudott sok�ig kitartani, a g�mb�k a f�ldre k�ldt�k, sebekkel tele. Ekkor a l�ny egy torn�d�t szabad�tott r�, ami felkapta a d�mont, �s m�terekkel arr�bb dobta le a magasb�l. Sesshoumaru a f�ld�n maradt, nem kelt fel. A l�ny odasz�llt hozz�. A d�mon sz�ve nem vert, leveg�t sem vett. Halott volt. Az arca olyan b�k�s volt, nyugodt, mintha aludna, de teste tele volt sebekkel. Yume szem�t el�nt�tte a k�nny. Nem b�rta n�zni a „m�v�t”, elrohant. Vissza�rt az id�s n� h�z�hoz, majd bel�pett. A n�ni a t�z mellett �lt.
- Siker�lt? – k�rdezte.
- Igen…- suttogta a l�ny.
- �s milyen �rz�s volt?...
- Sz�rny�…Vegye ki ezt a szil�nkot…
- Sajn�lom…Azt nem tehetem…- mondta a n�, majd fel�llt.
- Mi?! Mi�rt nem?! – d�bbent meg Yume.
- Mert m�g sz�ks�gem van r�d…- fordult szembe a l�nnyal a n�.
Yume felsikoltott. Ott �llt vele szemben a g�nyosan vigyorg� Sesshoumaru.
- Mi?! Te?! Hiszen halott vagy!!! – h�tr�lt a l�ny.
- Igen…H�la neked…- mosolyodott el a d�mon g�nyosan, majd �tv�ltozott egy p�vi�nbund�s l�nny�.
- Igaz�n kedves volt t�led, hogy meg�lted Sesshoumarut…Sokat seg�tett�l…- mosolygott.
- Ki vagy te?!
- A nevem Naraku. B�rki alakj�t fel tudom venni. H�t nem nagyszer�? �gy b�rkit manipul�lhatok…
- Akkor te �lted meg ap�t, �s a t�bbieket?! �s felvetted Sesshoumaru alakj�t, hogy azt higgyem, � tette, �s meg�ljem?! – sz�rnyedt el Yume.
- Brili�ns terv, nem? – mosolygott Naraku.
Yume szem�t elbor�totta a k�nny. El�sz�r meghal az apja, �s lerombolj�k az otthon�t. Azt�n m�g meg is �li az egyetlen l�nyt, akihez k�t�dhetett volna. �s v�g�l kider�l, hogy pont annak a kez�re j�tszott, aki az eg�szet kitervelte!
- MEG�LLEK!!!! – ki�ltotta, �s m�r ugrott volna Narakunak, amikor a h�t�ba iszony� f�jdalom ny�lalt, ami elterjedt az eg�sz test�ben.
A f�ldre zuhant.
- Tudod, ez a m�sik nagyszer� m�dja annak, hogy manipul�lj valakit…- l�pett fel� Naraku, majd egyszer�en tark�n v�gta a l�nyt, aki r�gt�n el�jult.
Felemelte a l�nyt, majd elt�nt vele.

***

Madarak csiripeltek egy kis tiszt�son. Minden olyan nyugodt volt. Egy youkai fek�dt a f�ben. Nyugodt arc�t n�zve azt hihetn�nk, hogy csak alszik, de mellkasa nem mozgott. Halott volt. Test�n semmi sem mozdult…Vagy m�gis? Az oldal�ra csatolt kardok k�z�l az egyik most l�ktetni kezdett, majd nemsok�ra a youkai mellkasa emelkedni kezdett, majd les�llyedt. Sz�ve �jra dobogott. �lt. Sesshoumaru nagy nehezen fel�lt, mik�zben sebeib�l �ml�tt a v�r. A Tensaiga ugyan megmentette az �let�t, de a sebeit nem gy�gy�totta be, ez�rt a d�mon fel�llt, �s elindult. Rengeteg tavat, patakot, forr�st hagyott el, mikor egy hegyhez �rt. Nagy nehezen felkapaszkodott a hegy tetej�re, �s bement az ott tal�lhat� barlangba. Egy barlangi forr�shoz vezetett az �tja. A v�z a sziv�rv�ny minden sz�n�ben csillogva folyt ki a forr�sb�l, megt�ltve egy kis k�medenc�t. Sess m�g elvonszolta mag�t a v�zig, majd ivott bel�le n�h�ny kortyot. Az els� korty ut�n a sebei elt�ntek, a m�sodik ut�n pedig visszan�tt a karja. Csod�lkozva hajl�tgatta a v�gtagot.
- M�g ap�m mes�lt err�l a helyr�l, de azt � sem mondta, hogy a r�gi sebeket is begy�gy�tja...Ha tudom, hamarabb j�v�k erre...
Fel�llt, �s elindult, vissza Jaken�khez.
- Sesshoumaru nagy�r, mi t�rt�nt?! Tiszta v�r vagy, Nagyuram, megs�r�lt�l?! – kiab�lta Jaken, amikor megl�tta ura v�rfoltos ruh�j�t.
Sesshoumaru csak �tgyalogolt rajta, majd le�lt egy f�hoz. Rin odas�t�lt hozz�, kez�ben elmaradhatatlan vir�gaival.
- Ki volt az a l�ny, Sesshoumaru nagy�r? �s hol van? – k�rdezte Rin k�v�ncsian, de a k�rd�s�re nem kapott v�laszt.
Sesshoumaru csak �lt, �s a semmibe meredt. Rin megvonta a v�ll�t, �s otthagyta. A youkai fej�ben folyton csak Yume j�rt.
- Azt mondta, meg�ltem az apj�t...Pedig r�g nem voltam a Keleti ter�leteken...�s vajon honnan szerzett �kk�szil�nkot?...�s az a szag...Naraku! Az � szaga! H�t persze! Naraku meg�lte Yume apj�t, �s mindenkit az udvarban, majd, amikor Yume oda�rt, �tv�ltozott, hogy olyan legyen, mint �n! Azt akarta, hogy Yume meg�lj�n, ez�rt adta neki a szil�nkot! �s most azt hiszi, siker�lt...De biztosan nem engedi el Yum�t...
Sess fel�llt, �s sz� n�lk�l elindult. Jaken �s Rin csak n�ztek ut�na.
Yume ek�zben lassan mag�hoz t�rt. Egy hatalmas szob�ban volt, egy �gyon fek�dt. Fel�llt. Lassan, �vatosan elindult az ajt� fel�. M�r �pp el�rte volna, mikor az kiny�lt, �s bel�pett Naraku. A l�ny h�traugrott, kez�ben felszikr�zott az energiaostor.
- Na, na…- mosolygott Naraku, �s a k�vetkez� percben f�jdalom nyilallt Yume h�t�ba, ami az eg�sz test�re kiterjedt. A l�ny f�l t�rdre ereszkedett.
- Okos kisl�ny…Ha nem szeretn�l korai k�nhal�lt halni, akkor nyugton maradsz…- mondta Naraku.
- Aljas…Aljas szem�tl�da…- ny�gte Yume.
- Mi a baj? Csak nem Sesshoumarut siratod?...Ugyan, dr�g�m, ideje t�ll�pni ezen…- g�nyol�dott a f�ld�mon.
Yume felpattant, �s a f�jdalommal nem t�r�dve a hanyounak rontott. Ujjai k�r�l felderengett az energiaostor, ami kacskaring�zva v�gott Naraku h�s�ba, lenyesve a fej�t. A hanyou elt�nt, hely�n csak egy szellemb�b� maradt.
- Nem is v�rtam t�led kevesebbet…- hallatszott Naraku hangja a leveg�ben, de Yume nem l�tta �t.
- Mit akarsz t�lem?!
- Meg fogod �lni az ellens�geimet…- l�pett be Naraku a szob�ba.
Yume megint nekirontott volna, de a l�ba nem engedelmeskedett neki. Naraku lassan odas�t�lt a l�nyhoz.
- Ha mindenkivel v�gezt�l, m�g lehet, hogy megtartalak…- n�zett v�gig a l�nyon.
- Ne is �lmodj r�la…- pr�selte ki Yume az ajkai k�z�tt.
- Mi�rt ne?...- sim�totta v�gig a l�ny arc�t a d�mon. – Kiv�l� �gyas lenn�l…
- Szem�t! – ny�gte ki a l�ny.
- Ne h�zelegj, aranyom…- mondta Naraku, mik�zben kil�pett a szob�b�l.
Yume kis id� m�lva �jra uralta a test�t. Odarohant az ajt�hoz, hogy elmenek�l, de egy er�t�r visszal�kte. Ablak nem volt, �gy ott nem pr�b�lkozhatott. Le�lt az �gyra, hogy �tgondolja, hogyan jusson ki inn�t…Mert min�l el�bb el kell menek�lnie…

***

Sesshoumaru el�tt egy hatalmas �p�let magasodott, �s az eg�szet �titatta Naraku szaga. Meg�rkezett. Gyorsan �tugrotta a falat, �s m�r a palota bels� kertj�ben �llt. Nem tetszett neki az eg�sz. T�l k�nnyen jutott be…�s Naraku nyom�t is gyorsan megtal�lta….T�l gyorsan… Ekkor a palota kapuj�ban megjelent Naraku.
- �h, Sesshoumaru! �gy tudtam, halott vagy…A l�ny m�gsem volt el�g �gyes…- mosolygott.
- Hol van Yume?!
- T�relem, Sesshoumaru Nagy�r…El�bb vele kell megk�zdened…- mutatott maga mell�.
Ott egy furcsa ruh�t visel� alak �llt. A ruh�ja �jfekete volt, teljesen eltakarta, alakj�t csak sejteni lehetett. A ruha szemei el� is beh�z�dott, b�r ott l�nyegesen v�konyabb volt, az idegen szemei csak tomp�n l�tszottak. Az alak t�mad�sba lend�lt. Nagyon gyors volt, Sesshoumaru csak nehezen tudta kiv�deni a t�mad�s�t. Majd � t�madott. Az alakot eltal�lta a csap�s, ruh�j�t kev�s v�r szennyezte be. Sesshoumaru pr�b�lta meg�rezni az idegen v�re szag�t, de a ruha, amit hordott, �rasztotta Naraku szag�t, �s a d�mon csak azt �rezte.
- Ez egy �jabb reinkarn�ci�...
A l�ny �jra t�madott, megsebezve a d�mont. � viszonozta. �gy folytatt�k ezt egy j� ideig. Ekkor m�r mindketten rengeteg sebb�l v�reztek. Egy csap�sn�l Sesshoumaru v�letlen�l leszak�totta az idegen arc�t takar� anyagot. Mikor az alak szemeibe n�zett, ereiben megfagyott a v�r. Yume n�zett r� k�nnyes szemekkel. A l�ny t�rdre esett. Sebei, amik a harc elej�n m�g beforrtak, most felszakadtak, csatlakozva a t�bbiekhez, amik m�r ontott�k magukb�l a l�ny v�r�t. Sesshoumaru odal�pett hozz�.
- Menj el…- hallotta a l�ny hangj�t.
- Naraku ir�ny�t…Azt akarja, hogy meg�ljelek, vagy te �lj meg engem…Menj el…- suttogta Yume.
- Nem.
A l�ny a k�vetkez� pillanatban fel�llt, �s a d�monra t�madt. Sess pr�b�lt elhajolni a csap�sok el�l, de ez nem igaz�n ment neki. Yume sokszor megsebezte. A d�mon a f�ldre ker�lt. Pr�b�lt fel�llni, de a l�ny ott termett. A v�gs� csap�sra k�sz�lt, amivel meg�lheti a d�mont. Hirtelen azonban feh�r f�ny csapott ki a h�t�b�l, �s a m�r �ppen lecsap� keze meg�llt.
- Nem fogom meg�lni! – kiab�lta a l�ny, majd Naraku fel� fordult, �s megt�madta a hanyout.
Naraku elugrott a csap�s el�l, �s meglend�tette a kez�t. Yume h�t�b�l kiszakadt az �kk�szil�nk. A l�ny, akinek sebei eddig is sajogtak, most, hogy az �kk� nem csillap�totta a f�jdalm�t, �sszerogyott.
- Yume! – ki�ltott fel Sess.
- Ez van…- mosolygott Naraku, majd a k�vetkez� pillanatban szemben tal�lta mag�t a Toukijin csap�s�val.
A csap�shoz egy torn�d� is t�rsult, �s ketten els�p�rt�k Narakut, aki hangos hal�lsikollyal hagyta itt ezt a vil�got./Jaj, Istenem, Naraku meghalt, most mi lesz?! Br�h�h�…:)/ Az �kk� megtisztulva esett a f�ldre, de ez Sesshoumarut cseppet sem �rdekelte. Odaszaladt a l�nyhoz. /Na j�, odav�nszorgott…V�g�l is megs�r�lt, nem? ^^/ Yume nehezen l�legzett, rengeteg sebb�l v�rzett. Sess felemelte, majd elindult vele az erd�be. M�g�tt�k lassan a semmibe veszett Naraku palot�ja. A youkai letette a l�nyt. Egy barlangban voltak, ahol egy kis forr�s t�rt fel a szikl�k k�z�tt. A v�z a sziv�rv�ny minden sz�n�ben t�nd�k�lve csorgott le a kis k�medenc�be. Sessh belem�rtotta a v�zbe a tenyer�t, abban vitt vizet a l�nynak. �vatosan megitatta Yum�val a vizet, majd v�rt. A l�ny sebei kezdtek elt�nni. Ekkor Sesshoumaru is ivott a v�zb�l. Mire az � sebei is begy�gyultak, Yume mag�hoz t�rt. Egy ideig csak n�zt�k egym�st, majd a l�ny megsz�lalt.
- Sajn�lom…- suttogta.
- Nincs semmi baj. – l�pett oda hozz� Sesshoumaru, mire Yume s�rva a nyak�ba vetette mag�t.
Sesshoumaru mag�hoz �lelte a l�nyt, �gy pr�b�lta megnyugtatni. Mikor Yume lenyugodott, kibontakoztak az �lel�sb�l.
- L�tom, megtartottad a k�vet…- n�zett Sesshoumaru az ez�stl�ncon f�gg� kis k�k �kk�re.
Yume elpirulva b�lintott. Sesshoumaru ekkor el�vette a zseb�b�l az arany amulettet. Yume sz�v�t �r�m t�lt�tte el.
- Megtartotta! Ennyi �ven �t!
A d�mon fel�llt. A l�ny is �gy tett. Ott �lltak egym�ssal szemben, ker�lve a m�sik tekintet�t. V�g�l Sesshoumarunak lett elege. Finoman megemelte a l�ny �ll�t, k�nyszer�tve arra, hogy a szem�be n�zzen. Yume rengeteg �rzelmet l�tott a youkai szem�ben.
- �n…Szeretlek. – ny�gte ki Sesshoumaru.
- �n…�n is szeretlek…- v�laszolt a l�ny youkai.
Sesshoumaru odahajolt a l�nyhoz, �s l�gy cs�kot nyomott az ajkaira. Yume viszonozta, majd kar�ltve indultak el arra, amerre Sess Rin�ket hagyta.

***

- INUYASHA!!!!!! OSUWARI!!!!!!!!!! – kiab�lta Kagome.
Inu nagy nehezen felt�p�szkodott az egy m�ter m�ly kr�terb�l, amit a becsap�d�s�val csin�lt, �s m�r �ppen ott tartott, hogy most Kagome megkapja a mag��t, mikor a fent eml�tett felsikkantott.
- �kk�szil�nk! Hatalmas!
- Akkor ez csak Naraku lehet! – ki�ltotta Inuyasha, �s gyorsan a h�t�ra vette Kagom�t.
Miroku �s Sango, akik eddig �rdekl�dve, �s felett�bb j�l sz�rakozva n�zt�k a k�t fent eml�tett szem�ly /A gyeng�bbek kedv��rt: Inuyasha �s Kagome J/ ordib�l�s�t, most gyorsan felugrottak Kirar�ra, akin m�r ott fesz�tett Shippou, majd vill�mgyorsan elindultak.
- Itt van! – kiab�lta Kagome.
- Naraku! K�zdj meg velem, ha me…- kezdte Inu, majd megtorpant, kez�ben a kivont Tessaig�val.
Csapat: O_O
- Itt meg mi t�rt�nt?! – n�zett k�r�l Sango a romba d�lt palot�n.
Kagome odas�t�lt az �kk�h�z, �s felvette.
- Tiszta…- d�nny�gte.
- Valaki megel�z�tt minket! – esett le Mirokunak.
Inuyasha a leveg�be szagolt.
- SESSHOUMARU!!!! HOGY MERTED MEG�LNI NARAKUT, TE SZEM�T?!?!?!?! �N AKARTAM MEG�LNI!!!! EZT M�G LEVEREM RAJTAD!!!!! – ord�totta a leveg�be, ebb�l mindenki r�j�hetett, hogy Sesshoumaru �lte meg Narakut /H����…T�lleg?...Nem is gondoltam, hogy ilyen okosok!... :)/
Miut�n Kagom��k lenyugtatt�k a d�h�s hanyout, folytatt�k �tjukat, hiszen m�g ki kellett szedni�k a szil�nkokat Koug�b�l �s Kohakub�l…

***

- Vajon mikor t�r vissza a Nagy�r? – k�rdezte Rin.
- Nem tu…- kezdte Jaken, de a kisl�ny lelkes sikoltoz�sa bel� fojtotta a sz�t.
- Sesshoumaru Nagy�r! V�gre visszaj�tt�l! – �r�lt Rin, de amikor megl�tta Yum�t, kicsit megijedt.
- Nem kell f�lned, Rin. Nem b�ntok…A nevem Yume…- mosolygott a l�ny.
A kisl�ny visszamosolygott.
- Vel�nk fogsz utazni? – k�rdezte.
- Igen.
- Ti Sesshoumaru Nagy�rral szeretitek egym�st?
- ���…Igen…- pirult el a l�ny youkai.
- Csin�lhatok neked vir�gkoszor�t?
- Persze…- mosolygott Yume.
- Szuper! – �lelte �t a l�nyt Rin.
Yume megsimogatta a kisl�ny fej�t, majd Sesshoumaruhoz fordult. L�ngol� tekintettel n�ztek egym�sra, majd hamarosan szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze. A sz�l l�gyan a leveg�be emelte �ket, mik�zben a f�rfi �tfogta a karjaival a l�nyt. Rin boldogan, Jaken csod�lkozva figyelte �ket. Mikor elv�ltak ajkaik, egym�shoz b�jva �rkeztek a f�ldre, majd k�zenfogva indultak el. Rin�k k�vett�k �ket. Mosolyogva indultak a v�gzet�k fel�, mert tudt�k, b�rmit is hoz a sors, �k egy�tt n�znek szembe vele… A nap sugarai k�z�l Inutaisho �s Aikito mosolyogva n�zt�k �ket.

K�sz�n�m annak, aki elolvasta! Ha v�lem�nyt akarsz �rni, a keiko@citromail.hu e-mail c�mre �rd! M�gegyszer k�szy! :)

Keiko