Minden megt�rt�nhet!!!

XXIV: fejezet: �jabb sebek

Kagome hirtelen felriadt. Mikor kinyitotta a szem�t nagyon megijedt, ugyanis Yaken igen rossz l�tv�nyt mutatott a feje felett.

-Te meg mi a fr�szt keresel itt?

-Nehogy azt hidd, hogy �lvezettel n�ttem ide! Nagyuram k�ld�tt! Sz�ks�ge van r�d!

-mi�rt? Mi t�rt�nt Sesshoumaruval? Yaken! –ragadta meg a d�mon karj�t mivel a h�tat ford�tott neki, de szor�t�sa er�tlen volt �gy Yaken k�nnyebb kiszabad�totta mag�t a szor�t�sb�l.

-Sz�nalmas gyenge haland� vagy!

-Ezt majd besz�lj�k meg akkor, hogyha fel�p�ltem!

-Mi? –Yaken m�g csak most n�zett v�gig a l�nyon csak a szoknya volt rajta �s a k�t�s, amit lassan kezdett �tsz�nezni a v�r. A kis d�mon elv�r�s�d�tt �s gyorsan elfordult nehogy a l�ny �szrevegye.

-Gyere! Mutatom az utat.

-Rendben!

Elindultak azonban nem haladtak valami gyorsan Kagome miatt. Yaken nem igen foglalkozott a l�nnyal �s a s�r�l�seivel, hanem b�szk�n ment a l�ny el�tt mag�t kih�zva.

-Siess m�r! –s�rgette a l�nyt.

-Hallgass m�r el! Annyi er�m m�g van, hogy le�sselek!

-persze persze! Pont �gy festesz, akiben m�g van er�!

-messze van m�g? –Kagome szavai egyre er�tlenebbek voltak.

-Nem! M�r itt is vagyunk! –felelte g�nyosan Yaken.

-Sesshoumaru nagy�r! Elhoztam neked a l�nyt, ahogyan k�rted!

Kagome t�rdre esett.

-Te szerencs�tlen idi�ta! –torkolta le Sesshoumaru kis szolg�l�j�t!

-Hogy volt�l k�pes idehozni mikor � is s�r�lt?

-De…h�t...iz�…nagyuram…!

-Fogd be Yaken! –k�zben meglend�tette l�b�t, mintha meg akarn� r�gni a d�mont, de nem �rte el.

-Mi, az hogy � is s�r�lt? Sesshoumaru mi t�rt�nt veled? Megsebes�lt�l? Mutasd! Megn�zem a sebedet!

-Sesshoumaru csak n�zett a l�nyra hogy vele akar foglalkozni mikor � maga is el�g rossz b�rben, van.

-Most mit n�zel? Vedd le a fels�det!

-A szellem kicsit fur�n �rezte mag�t de, az�rt hagyta, hogy a l�ny megvizsg�lja.

-Valamit nem �rtek! A sebeid mi�rt nem gy�gyultak be, mint ahogyan szoktak?

-Val�sz�n�leg a m�reg miatt. De mindj�rt megl�tod! –Sesshoumaru szavai er�tlenek voltak. Kagome k�vette a szellem pillant�s�t, amik a sebn�l �llt meg. A seb nemsok�ra smaragdz�ld sz�n� m�rget engedett ki mag�b�l majd egy adag v�rt�l is megszabad�totta a szellemet. Sesshoumaru f�jdalmasan szisszent fel ekkor.

-Sesshoumaru! Ki sebzett meg �gy? Ez nagyon s�lyos s�r�l�s!

-A neve, ha j�l eml�kszem AsaYoru volt! Mi az ismered tal�n? –k�rdezte a szellem l�tva Kagome arckifejez�s�t.

-Sajnos! � lopta el az �kk�veket t�lem nemr�g! –hangja azt�n elcsuklott �s v�r t�vozott a test�b�l a sz�j�n kereszt�l.

-Mi�rt nem gy�gyul m�r be? –�s let�r�lte a v�rt sz�j�r�l.

-ez m�g az a seb, amit az �cs�m okozott neked?

-Igen! De te is tudod hogy nem az � hib�ja volt!

A szellem nem v�laszolt.

-Yaken! Hozd Ah-Un –t! Vidd vissza Kagom�t a faluba!

-De nagyuram! Veled akkor mi lesz?

-Nem halottad mit mondtam?

-Sesshoumaru! Hagyd �t b�k�n! Hiszen csak agg�dik �rted, �s igaza van! Neked is velem kell j�nn�d, hogy �l l�thassuk a sebedet! Rin is biztosan �r�lni fog, hogy l�that!

Ek�zben InuYash�n�l:

-„l�tnom kell Kagom�t!”

-Kimegyek, k�r�ln�zek! –vetette oda Mirokunak aki, nem foglalkozott vele ugyanis fontosabb dolga volt… Sango! (J)

-J�l van, menj csak!

A hanyou gyorsan kiment az �p�tm�nyb�l �s 2 ugr�ssal Kagome kunyh�ja el�tt �llt. Kicsit habozott de szerelme ut�ni v�gy bekergette. Mikor bel�pett nagy meglepet�s�re a l�ny nem volt bent.

-Kagome! –ki�ltotta a fi�, de nem olyan hangosan hogy b�rki is maghallja.

-Mi ez a szag? –abban a pillanatban padl�t fogott �s szimatolni kezdett. J�l ismerte ezt az undor�t� szagot Yaken� volt, j�l �rz�d�tt rajta b�tyja szaga is! K�vetni kezdte, ami bevezette az erd�be. F�l�ton megtal�lta �ket. Sesshoumaru �s Kagome egym�sba kapaszkodva mentek az �ton. Az �sv�ny m�g�tt�k z�lden �s v�r�sen ragyogott a m�regt�l �s a v�rt�l.

-Kagome! Mi�rt �lelgeted a b�ty�m? �s mi�rt nincsen rajta a fels�je?

-InuYasha! Nyugodj, meg k�rlek!

-De… de… -a hanyou hebegett habogott. Nem tudta hogy mit is mondjon, de hirtelen megnyugodott mikor a l�ny odament hozz� �s meg�lelte. A fi� r�gt�n vissza�lelt.

-Seg�ts! –k�rte a l�ny.

-A b�ty�mnak?

-Szia �csi! J� t�ged l�tni…

-Aha! T�ged is! –felelte kicsit g�nyosan.

-K�rlek! –n�zett Kagome seg�lyk�r� szemekkel InuYash�ra.

-H�t… nem sz�vesen de j�.

-K�sz�n�m! –�s egy puszit nyomott a fi� sz�j�ra majd visszaindult Sesshoumaruhoz akit, felseg�tette a f�ldr�l, ahova id�k�zben le�lt. InuYasha hirtelen nem tudott mozdulni a puszit�l. T�bb mint egy percbe telt mire feleszm�lt odament seg�teni Kagom�nak. Sesshoumaru test�b�l �pp akkor k�v�nkozott ki a m�reg �s a v�r.

-H�t ez el�g udor�t� b�tyus! Ki tette ezt veled!

-AsaYoru!

A hanyou hagyta, hogy b�tya r�t�maszkodjon �s �gy indult el vele. Kagome r��lt Ah-Un h�t�ra. A k�t s�r�ltet bevittek Kagome „sz�ll�shely�re”. Mindketten gyorsan l�legeztek, �s er�sen verejt�keztek, l�zasak voltak. Amint lefek�dtek r�gt�n elaludtak.

-InuYasha! –szolalt meg Kagome.

-Igen?

-Gyere ide!

A fi� odas�t�lt a l�nyhoz.

-Tess�k?

-Add a kezed! –a hanyou odany�jtotta, Kagome megfogta. Er�sen szor�totta menyire ereje, engedte. �gy aludt el…

Folyt. K�v.